Megtalálta és befogta a kóborló szervált a Bükki Nemzeti Park

Mint mi is megírtuk, a kenyai és tanzániai szavannák vadvilágából származó macskaféle (a szavanna macska) kóborolt az Északi-középhegység erdőségében, az esetet többen jelentették és le is videózták. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) szakemberei pedig mindent megtettek azért, hogy a napok óta a hírekben szereplő, Borsodnádasdon észlelt szervált biztonságba helyezzék.

Mint írják, két természetvédelmi őrnek kedd délután sikerült megtalálni és befogni a rendkívül legyengült állapotban lévő állatot.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálata kedden kora délután új információt kapott a napok óta Ózd környékén kóborló ragadozóról. Egy kárpáti borzdereseket tartó borsodnádasdi gazda látta az állatot a település szélén és értesítette a helyi rendőrőrsöt, ők pedig a BNPI Természetvédelmi Őrszolgálatát.

Bartha Csaba és Baráth Zoltán Zsolt természetvédelmi területfelügyelő a szükséges felszereléssel haladéktalanul a helyszínre indult, ahol Boza László segítségével hamar megtalálták az állatot. A szervál a házaktól 150 méterre, egy erdős területen napozott. Minthogy ismeretlen eredetű volt az állat, viselkedése pedig kiszámíthatatlan, körültekintően közelítették meg. A ragadozó a hangokra reagált, majd a magukkal vitt csalétek is felkeltette az érdeklődését. A szervál óvatosan indult feléjük, s az élelemmel centiméterről centiméterre irányították a ketrechez. Hosszabb időbe telt, míg végül sikerült figyelmét kijátszva teljesen beterelni abba és bezárni.

Viselkedése alapján látszott, hogy emberhez szokott példány. Előélete miatt az elmúlt napokban önálló táplálékszerzésre csak korlátozottan lehetett lehetősége, amit rossz kondíciója is sejtetett. A szervált az esti órákban a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság átadta a Fővárosi Állat- és Növénykertnek.

A szervál (Leptailurus serval):

A közép-, kelet- és nyugat-afrikai szavannák, elsősorban Tanzánia, Botswana és Zimbabwe területén található őshonos macskaféle, elsősorban a víz közeli füves területeket, nádasokat kedveli, de sok esetben megtelepszik az élőhelyéhez közeli mocsarakban, bambusz erdőkben is. Korábban az afrikai kontinens általánosan elterjedt ragadozója volt, bár Nyugat- és Kelet-Afrikában még gyakran előfordul, de napjainkra sajnos a dél-afrikai Fokföldön már kihalt, és a Szaharától északra is az eltűnés fenyegeti. A karcsúsága és hosszú lábai révén kisebb méretű gepárdhoz hasonlít, bundája homokszínű, fekete foltokkal és csíkokkal tarkított, melyek mérete és helye egyedenként eltérő. Farkuk vége, valamint fülük fekete, fülük hátulja fehér csíkot visel a közepén.

Zsákmánylistáján elsősorban kisebb termetű emlősök, főként rágcsálók szerepelnek, de tud fára mászni és úszni is. Többnyire éjszaka vadászik. Zsákmányai főleg rágcsálók, nyulak, szirti borzok, kisebb testű antilopok, de akár flamingókat, valamint kisebb énekesmadarakat is zsákmányolhat. Ez utóbbiak elejtéséhez akár 3 – 4 méter magasra is képes felugrani. A nőstények vadászterülete kisebb, nagyjából 2 – 9 km²-es, a hímeké ennek gyakran a duplája és rendszerint több nőstényével átfedésben van.

A többi macskaféléhez hasonlóan a párzási időszak kivételével magányosan élnek. Érdekes, hogy nincs kimondottan párzási időszakuk. Párzás előtt a nőstény néhány napig „vadászik” a potenciális partnerére, és az ivarzás mindössze egy napig tart. Az anyaállat egyedül neveli kölykeit, amelyek 10-12 hónapos korukban válnak önállóvá, ezután már saját területet foglalnak maguknak. A fiatalok körülbelül 18-24 hónapos korukban válnak ivaréretté.