A hazánkban élő kisebb emlősök közül többen is mély téli álmot alszanak. Többek között már a hörcsögök, az ürgék, a sünök, az egerek és a pelék is nyugovóra tértek. Az alvó szőrmókok közül azért néhányan időnként felébrednek, hogy megmelegedjenek, és növeljék pulzusszámukat, illetve testhőmérsékletüket.
De mi is az a téli álom?
Az állatok egy része elmenekülve a fagyos, viszontagságos és ínséges idő elől – úgynevezett téli álomba szenderül. Ez egyes állatfajoknak – mint például a rovaroknak, a kétéltűeknek, a hüllőknek és egyes emlősöknek – a mérsékelt és a hideg égövön a téli hónapokban kialakuló nyugalmi állapota, amely azonban eltér a normális alvástól. A téli álomba szenderedett állatok mintegy letargikus állapotba kerülnek, hónapokig nem táplálkoznak, és az őszi időszak alatt szervezetük által felhalmozott tartalék energia (zsír) lebontásából biztosítják fennmaradásukat.
Egyfajta hibernált állapotba kerülnek, és csak minimális energiát fogyasztanak, gyakorlatilag éheznek. Ugyanakkor a kialakuló súlyveszteség csekélyebb, mint a valódi éhezés során.
A téli álom alatt minden szerv működése a minimálisra csökken. Az alvás mélységének fokozódásával csökken a légvételek száma, intenzitása, a szívfrekvencia, valamint csökken az anyagcsere is, amely az ébrenléti állapot csupán két százalékát teszi ki. Az
idegrendszer is pihen ilyenkor, hiszen a föld alatti, sötét üregekben nem sok inger éri az állat szervezetét. Egyesek nem alszanak egyfolytában. Bár az emlősök melegvérűek, tehát függetleníteni tudják belső hőmérsékletüket a külső környezet hőmérsékleti viszonyaitól (ellentétben a kétéltűektől és a hüllőktől), a téli álom során mégis a változó hőmérsékletű állatokhoz hasonlóan viselkednek.
A testhőmérséklet a külső hőmérséklet csökkenésével folyamatosan süllyed, de csak egy bizonyos határig. Ez a határ az úgynevezett minimális hőmérséklet: ha az állat hőmérséklete ez alá csökken, akkor belép egy biológiai mechanizmus, amely az állatot felébreszti. Ez a minimális hőmérséklet a sünnél 2,5 Celsius-fok.
Egyesek – mint a mókusok – nem alszanak egyfolytában tavaszig, hanem időről időre felébrednek, élelem után kutatnak, felkeresik az ősz folyamán kialakított raktárukat, onnan lakmároznak, majd ismét elalszanak.
Telelőhely
A sünök és az apróbb rágcsálók gyakran választják telelőhelyül a talajt takaró vastagabb avart, illetve a szorgos sün odút is ás magának, a lustább elhagyott nyúlüregbe is beköltözik. Az egerek és a mogyorós pelék rendszerint az egész telet végigalusszák avarba épített kényelmes fészkükben.
Az ürgék szakaszosan alszanak földalatti járataikban. Amikor felébrednek, alaposan belakmároznak azokból a táplálékokból, amelyeket az ősz folyamán raktároztak el a járatok öblösebb üregeiben.
A mezei hörcsögök – melyeknek létszáma a szántóföldi művelés térhódítása, a gyakori talajmozgatás és a vegyszerezés miatt erősen megcsappant -, októbertől márciusig téli álmot alszanak. Időnként felébrednek, s olyankor táplálékot is vesznek magukhoz. Bőven van mit, ugyanis a hörcsögök köztudottan nagyon szorgalmas, gyűjtögető állatok és hatalmas raktárkészleteket halmoznak fel, több mint 20 kg (!) gabonát is képesek összegyűjteni – 2 méterrel a föld alatt.
A nagy pele a rekorder hétalvó. Már októberben befekszik saját készítésű odvába, és jól betakarózik a vastag farkával. Előtte persze kiadós makk-kúrával felhizlalja magát 100-ról 200 grammra.
A mogyorós pele már van, hogy októberben beássa magát a földbe, de akad, amelyik vastag lombtakaró alatt telel át, összegömbölyödve. Ha túlságosan leesik testhőmérsékletük, egy kis adrenalin felébreszti az álomszuszékokat. A pele ilyenkor tornázik egy kicsit, hogy felmelegedjen, majd tovább alszik egészen áprilisig.
Forrás: KMNP, MTI
