Számtalan megható történettel találkozhattunk már, ahol az ebek napok, hetek, hónapok múlva hazataláltak. Vajon hogyan képesek tájékozódni és megtalálni a hazavezető utat akár több száz vagy ezer kilométerről is?
A kutyák a mancsukon található illatmirigyekkel nyomokat hagynak hátra minden séta során. Látva a folyamatos szimatolásukat, nagyon precízen mérik fel a környezetüket különféle szagok alapján rajzolva térképet a memóriájukba. Persze ez csak akkor segít nekik, ha nem nagy távolságról beszélünk. Autóval vagy más közlekedési eszközzel megtett nagyobb távok esetében ez a tájékozódási pont már kevés. Ennek ellenére mégis képesek arra, ami látszólag lehetetlen.
Vannak, akik szerint a föld mágneses tere segít nekik tájékozódni a távolság leküzdésében, míg mások szerint az erős kötődés miatt vezetik haza őket az ösztönök. Mivel nem valószínű, hogy navigációt használnának, megmarad rejtélynek az a szupererő, amivel megtalálják az úti céljukat. Jó eséllyel abban rejlik a varázslat, hogy a kitartásuknak köszönhetően addig mennek, amíg nem találnak bármi számukra ismerős helyet, illatot, amiből aztán olvasva már megtalálják a szeretett embert vagy helyet, akihez vagy amihez nagyon kötődnek.
