Tanulmányokból már tudjuk, hogy a macskák haza tudnak jutni, de a kérdés, hogy hogyan képesek erre?
Míg a delfinek és a vándormadarak a látásuknak köszönhetően tájékozódnak, a postagalambok alacsony frekvenciájú hanghullámokkal, a vadméhek pedig az eső illatát követve, a kutatók azt feltételezik, hogy a macskák hazatalálását – bár ez az állatok viselkedését kutató szakemberek szemében még mindig igen rejtélyes dolog – az öt alapérzéken kívül más is segítheti.
Mindössze két régi kutatás foglalkozott ezzel a témával
A macskákhazatalálását illetően eddig két tanulmány jelent meg. Az egyik közel egy évszázada, 1922-ben, Frances Herrick professzor tollából, „Homing Powers of the Cat” címmel. Tanulmányában a professzor azt vizsgálta és elemezte, hogy egy nőstény macska a kölykeitől való elválasztás után vissza tud-e térni a kicsinyeihez. Hétszer különítették el az anyát a kölyköktől, és vitték különböző – egy mérföldtől négy mérföldig terjedő – távolságokra, és az anyaállat minden egyes alkalommal visszatalált.
A második tanulmányt német kutatók jegyzik, még 1954-ből. A szakemberek több cicát engedtek be egy hatalmas labirintusba, aminek több kijárata is volt – a négylábúak leggyakrabban az otthonukhoz legközelebb eső kijáraton távoztak.
Azt tehát már tudjuk, hogy az otthonukat elhagyó macskák hazatalálnak, de a nagy kérdés még mindig megválaszolatlan: miért és hogyan sikerül ez nekik. Erre egyelőre a tudósok is csak feltételezésekkel tudnak válaszolni, amelyek a mágneses mezőkön át a szaglásig terjednek.
Ez utóbbi sokak számára laikus macskatartóként sem lenne olyan meglepő ok, hiszen a cicák vizeletükkel és a fejük oldalsó részén található illatmirigyeikkel is sokszor jelölgetnek a lakóhelyükön. Szaglásuk pedig lehet annyira jó, hogy bizonyos távolságon belül ennek köszönhetően találjanak vissza.
Nem minden macska talál haza
Sajnos azonban kis kedvenceink nem szuperhősök, előfordul, hogy nem tudják megtalálni a hazavezető utat. Főleg a lakásban tartott házimacskákkal eshet meg, hogy a természetbe kijutva (kiszökve) megijednek az addig számukra ismeretlen körülményektől, hangoktól, szagoktól, és a trauma következtében elveszítik tájékozódási képességüket.
Éppen ezért fontos, hogy a cicánkat lakásban tartsuk (ez számos betegségtől, fertőzéstől is megvédi), ha pedig csak nemrég került hozzánk a négylábú, a hozzáértők is azt javasolják, hogy legalább egy hónapig ne engedjük ki egyáltalán. Ez elég idő számára, hogy teljesen hozzászokjon új lakóhelyéhez, és később egy udvari, folyosói séta után is visszatérjen hozzánk.
Forrás: házipatika
Kiemelt kép: pixabay
