Március végén, április elején már madaraktól zsonganak a vadvizek. A nyári ludak a tojásokon ülnek, vonuló récék tarka csapatai úsznak a hullámzó vízen, a nádas fölött barna rétihéják járőröznek, és búbos vöcskök járják szép násztáncukat a védett öblökben. Ismerős hangokkal telik meg a vízpart, melyeknek gazdáit nem minden esetben pillantjuk meg – írja a Duna-Dráva Nemzeti Park.
A telelőhelyéről ekkortájt visszaérkező kis vöcsök nevéhez illően apró termetű madár, ám hangja annál feltűnőbb.
Hangos, gyorsan pergő trillája, melyet a nászidőszakban előszeretettel hallat, jellegzetes eleme a tavaszi vízparti koncertnek.
Búbos rokonához képest nyíltan ritkábban mutatkozik, jobban kedveli a növényzettel benőtt, sekélyebb vizeket. Erőteljes hangja a revírfoglalásban játszik szerepet. A pár így tudatja a fajtársakkal területének határait. Ha ebből nem értenek a szomszédok, a kis madár nem rest a harcra sem, és villámgyors rohammal utasítja rendre a határsértőt.
Nehezen megfigyelhető faj, jelenlétét általában jellegzetes kacagó hangja árulja el. A magyarországi popululáció jelentős része elvonul, de a be nem fagyó vizeken minden évben maradnak áttelelők is, ezért gyakorlatilag az év bármely hónapjában megfigyelhető.
A kis vöcsök a víz alá bukva szerzi táplálékát, ezért legalább 1 méteres mélységgel rendelkező (álló)vizeket választ költőhelyéül. Ezeken a helyeken a vízi növényzet közé rejti nád- és gyékényszárból, hínárból álló úszó fészkét. A fészekalj nagysága 5-7 tojásból áll, a fiókák kikelésük után rögtön képesek az úszásra. A költést áprilisban kezdi, évente rendszerint egy, esetenként két fészekaljat nevel.
