Visszahozták a kihalás széléről a nyergeskenguruk egy populációját az ausztráliai Queensland államban egy szárazföldi emlősöknél első ízben alkalmazott fajmegőrzési stratégiával.
Az Új-dél-walesi Egyetem szakemberei begyűjtötték a fiatal, meghatározott méretű kengurukat a vadonból és egy elkerített területen helyezték el őket, ahol az állatok háborítatlanul, a számukra legnagyobb fenyegetést jelentő vadmacskáktól védve élhetnek, amíg elérik a felnőttkort és visszaengedik őket a vadonba.
A queenslandi Avocet Nature Refuge természetvédelmi területen mindössze 16 nyergeskenguru élt 2015-ben. A programba bevont példányok fokozatos szabadon engedésének eredményeként a teljes – vagyis az elkerített övezeten belül és kívül élő egyedeket is magába foglaló – populáció becsült egyedszáma 47-re duzzadt három év leforgása alatt.
A Current Biology című folyóiratban publikált tanulmány vezetője, Alexandra Ross szerint azért fókuszáltak kizárólag a fiatal kengurukra, mert ezek a három kilogrammnál kisebb súlyú erszényesek könnyű zsákmányt jelentenek a vadmacskáknak, míg a felnőtt kenguruk túlélési aránya sokkal magasabb a vadonban.
A szakemberek rájöttek, hogy csupán át kell segíteniük a fiatal példányokat ezen a nehéz perióduson, amikor még kicsik és könnyű elejteni őket.
A nyergeskengurukat kihaltnak hitték 1937-től 1973-ig, amikor felfedezték egy populációjukat a Queensland állambeli Dingóhoz közeli területen.
A kenguruknál bevetett stratégiát, amellyel „kezdeti előnyt” biztosítanak az állatoknak, sikerrel alkalmazták már bizonyos madarak, halak, valamint fókák esetében, és a kutatók úgy vélték, hogy érdemes lenne kiterjeszteni a szárazföldi emlősökre is.
A szakemberek szerint a hosszú ideig tartó elkülönítés egyik hátulütője lehet, hogy az állatokban nem alakul ki természetes félelem a ragadozókkal szemben. A most alkalmazott stratégiánál azonban ennek valószínűleg nem áll fenn a kockázata, mivel az állatok csupán néhány hónapig, legfeljebb egy évig vannak elkülönített területen.
MTI
