A lelkes kis patás május 3-án látta meg a világot, tapasztalt anyja – Romy – óvó gondoskodása közepette. A kicsinek még nincs neve, de azt lehet tudni, hogy kancacsikó és délutánonként már megmosolygtatja a kifutóban az arra látogatót.
Romy, 2010-ben érkezett az állatkertbe és azóta folyamatosan ellátja a zebraközösséget újabb utódokkal, Zakinak is ő volt anyukája. A zebrák három faja közül, a Fővárosi Állatkert, a Kelet-Afrikában honos alföldi zebrákkal, annak is a Böhm-zebra nevet viselő alfaját tartja.
A két tenyészkanca, Romy és Tina, valamint a zebramén, Zucchero jóvoltából elég rendszeres a gyermekáldás, bár nem évenkénti, hiszen a zebráknál maga a vemhességi idő is nagyjából egy év, sőt, általában néhány nappal több is kerek egy esztendőnél – olvasható az Állatkert közleményében.
A lelkes, világfelfedező zebrabébit, mint írják, a gondozók kora délután, általában 13 óra körül szokták kiengedni az istállóból, természetesen az anyjával együtt, és utána egy ideig – az időjárástól és a csikó kedvétől függően – kint is szoktak maradni. Az ifjú patás egyébként nagyokat szaladgál és fickándozik a kifutóban, mosolygásra késztetve mindenkit, aki csak arra jár.
Egyébként, ha alaposabban megfigyeljük a zebracsikót, egyből észre lehet venni, hogy a szőrzete sokkal „borzasabb”, mint a felnőtt állatoké. Más lófélékhez hasonlóan a zebrákra is jellemző, hogy az első vedlésig jellegzetes csikószőr borítja a testüket, amelyben a pehelyszőrök aránya sokkal magasabb a fedőszőrökhöz képest, mint a felnőtt állatoknál. Ez a fiatalok kezdetben még kissé tökéletlen hőszabályozása miatt hasznos.