Az ausztrál sávos bandikut majdnem kihalt Ausztráliában, miután elterjedtek a szigeten az idegenhonos macskák és rókák. Most úgy tűnik, kitartó munkával sikerült visszahozni az emlőst a kihalás széléről.
A Perameles gunnii rendszertani nevű apró rágcsáló egyedszáma Victoria államban az élőhelyek csökkenése, az idegenhonos rókák és a kóbor macskák miatt csökkent jelentősen.
Harminc évnyi fajmentési intézkedésnek köszönhetően számuk 150-ről 1500-ra emelkedett.
Ez az első eset, hogy Ausztráliában az állat védettségi besorolása vadonban kihaltról veszélyeztetettre változott.
A kis rágcsáló testhossza mindössze 27-35 cm, így könnyű zsákmány egy macska számára is. Nyílt, füves területek lakója. Magányos állat, mely éjszaka aktív, ilyenkor gyűjti össze rovarokból, kisebb hüllőkből és emlősökből, növényekből álló táplálékát.
Amikor a bandikotpopuláció az 1980-as években lecsökkent, Victoria állam környezetvédelmi szervezetei több millió dollárt fektettek fogságban nevelt állatok tenyészprogramjába. Ragadozómentes területeket hoztak létre, egyes helyeket külön erre kiképzett kutyákkal védtek, néhány bandikutot pedig rókamentes szigetekre költöztettek.
A bandikutok státuszának megváltozását bejelentő Lily D’Ambrosio, az állam környezetvédelmi minisztere izgalmas eredménynek nevezte a projekt sikerét. A Melbourne-i Állatkert veszélyeztetett fajokkal foglalkozó biológusa, Amy Coetsee szerint az eredmények reményt adnak arra, hogy elkötelezettséggel, kitartással és a kormány, az önkéntesek és a közösségek támogatásával fel lehet venni a küzdelmet a fajok kihalásával szemben.
A világ országai között Ausztráliában a legrosszabb az emlősök kihalási aránya a Természetvédelmi Világalap (WWF) ausztráliai központja szerint.
MTI
