A Körös-Maros Nemzeti Park tájaira visszatértek és fészkelésbe kezdtek a tövisszúró gébicsek. A telet Afrikában töltő tövisszúró gébics (Lanius collurio) április végén, május elején érkezik vissza hozzánk. Nevét onnan kapta, hogy zsákmányát gyakran bokrok töviseire felszúrva raktározza el (Lanius jelentése: „hóhér”).
A nemek eltérő színezetűek, a hím madár tollazata látványosabb. Fejtetetője és tarkója hamuszürke, szemsávja fekete, az arca fehér, a hát és a felső szárnyfedők rozsdavörösek. Nyílt területek melletti fás-bokros részek lakója, így a kardoskúti Fehér-tavat övező pusztarészeken is gyakran találkozhatunk vele az utak menti bokrok, fasorok környékén, ahol megfelelő fészkelőhelyet és táplálékot is talál magának.
A hím madár több fészkelő helyet is mutat a párjának, melyet végül a tojó választ ki és ő költi ki a tojásokat. A fészek alacsonyan, maximum 2 méteres magasságban épül, valamely tüskés cserje (kökény, galagonya, vadrózsa) sűrűjében. A fiókák etetésében mindkét madár részt vesz.
A tövisszúró gébics úgynevezett
vártamadár, azaz előszeretettel ül ki egy alkalmas megfigyelő helyre, és onnan les a zsákmányára,
amely a rovarokon kívül kisebb békákból, gyíkokból, esetleg madárfiókákból áll.
Különös és jellegzetes viselkedése, hogy a zsákmánya egy részét, amelyet tartalékolni kíván, tövisre, hegyes ágra szúrja, valósággal karóba húzza.
Az elnevezése is erről árulkodik: még a tudományos nevének (Lanius) jelentése is „hóhér”. Vonuló madár, a telet Afrikában, a Szaharán túli területeken tölti, és viszonylag későn, április végén, május elején tér vissza hozzánk.
