A Tibeti terrier eredetét, misztikus homály fedi. A fajta egyesek szerint csaknem 2000 éve létezik, ám a tibeti terrierekről csak az 1930-as évek óta vannak feljegyzéseink.
A Tibeti terrierrel foglalkozók szerint, ezek a csodálatos és sokoldalú kutyák, Tibet elveszett völgyéből származnak. A Tibetiek béke és szerencsehozó kutyának nevezték őket és úgy tartották, hogy ha valaki hosszú utazásaira magával visz egy ilyen kutyát, akkor nem érheti baj.
Ez a fajta őshazájában csordát terelt-őrzött, a hegyvidéki emberek között szinte családtagként élt, a tibetiek sokszor még gyermekeik felügyeletét is ezekre az okos jószágokra bízták. Emellett olyan előkelőségeknek adták ajándékba, akik valamilyen nagy szívességet tettek a Lámának, illetve ha valamelyik szomszédos országba mentek látogatóba, meglepetésként vitték a házigazdának.
Évszázadok múltával a terület mostoha éghajlati viszonyaihoz idomulva a Tibeti terrier még dúsabb bundát növesztett, hogy megvédje testét és szemét a homok- és hóvihartól, nyáron pedig a tikkasztó hőségtől és vakító napsugártól. Kis, erős lábaival biztosan vette az akadályokat a kíméletlen terepen. Széles tappancsaival könnyedén és céltudatosan ugrott szikláról-sziklára. Egy-egy hosszú út alkalmával gyakran leküldték meredek, mély szakadékokba, völgyekbe, hogy összegyűjtse a teherhordó állatokról lehullott csomagokat. A tibeti kereskedők gyakran magukkal vitték a szomszédos országokba is: Nepálba, Buthánba, így lassan ezekben az országokban is elterjedt ez a csodálatos kutyafajta.
A tibet terriert a nyugati világ nevezte el önkényesen terriernek, holott e fajtának semmi köze a kotorékban vadászó rágcsálóirtókhoz, sokkal inkább egy társasági kedvenc szerepét is betöltő juhászkutyáról van szó. A tibet terrier testfelépítésében jobban hasonlít mondjuk a magyar pulihoz, mint az igazi terrierekhez, így akár a juhászkutyák között is szerepelhetne az FCI első fajtacsoportjában, a Nemzetközi Kinológiai Szövetség azonban a társasági kutyák csoportjába sorolja.
Bár a fajta több ezer éves története során mindkét feladatkört betöltötte, tulajdonságai alapján sem tipikus juhászkutyának, sem igazi társasági kutyának nem tekinthető; napjainkban természetesen kedvencként tartják.
Forrás: haziallat. hu, tibetiterrierek.eoldal.hu
