Hallottál már a titokzatos Mopsz-Rendről?

0
1 212 megtekintés
Mopsz - Kép: istock
Swing Szerelem Szulák
A XVIII. század közepén, rövid ideig működött Mopsz-Rend tagjai portréikon és otthonuk tárgyai között is előszeretettel rejtettek el mopszokat. De miért?

A megfejtés a szabadkőműveséghez kapcsolódik. A szabadkőművességet több évszázados működése során a titokzatosság, az üldözés és a divat egyaránt övezte. Művészek tudósok és hatalmasságok egyaránt tagjai voltak az Európában és Amerikában egyaránt elterjedt társaságnak, melynek emlékét épületek, szertartási tárgyak, és műtárgyak egyaránt őrzik.

Ez utóbbi csoporthoz tartoznak a rövid életű, de különleges Mopsz-Rend emlékei, a mopszokat rejtő portrék, vagy az azokat ábrázoló apró porcelánfigurák.

Az 1740-ben, Németországban alapított Mopsz-Rend I. Kelemen Ágost bajor herceg és kölni hercegérsek ötlete nyomán született meg, mintegy válaszként a XII. Kelemen pápa által kiadott, a katolikusok a szabadkőművességtől való távolságtartását kérő bullájára válaszul.

Fotó: Wikimedia Commons

A legtehetősebb polgárokat, sőt, a főrendeket is vonzó társaság mintegy 10-15 évig működött  és különlegességéhez tartozott az is, hogy katolikus nők is beléphettek a rendbe, sőt a nagymester mellé egy nagymester asszonyt is választottak.

De vajon miért éppen a mopsz lett a páholy szimbóluma?

A valószínűleg kínai gyökerű kutyafajta tartása évezredekkel ezelőtt privilégiumnak számított, csak a gazdagok és előkelők engedhették meg maguknak tartását.

Az apró dísztárgyak főként a neves meisseni porcelángyár egyik legnagyobb mestere, Johann Joachim Kändler műhelyében születtek meg, ilyen ez a mopsz és kölyke porcelán szobrocska is – Fotó: – Gardiner Museum, Toronto

Európában abban az időben a hűség és bátorság jelképének számított, ez pedig tökéletesen egybevágott a szabadkőműves eszményekkel, így lehetett ideális titkos szimbólummá a kutyus.

A magukat mop-nak nevező páholytagok  egy kutya képével díszített ezüstérmét hordtak mindig maguknál. A jelkép hamarosan a mopok otthonaiban is megjelent, a meisseni porcelángyár apró kutyafigurákat kezdett gyártani, illetve  a portréikra is ráfesttették a mopszokat, így a házukba betérő magas rangú, más közösségekből érkezett vendégek is tudhatták, hogy egy testvérrel állnak szemben.

Jekatyerina Dimitrijevna Golitcsina portréja, 1759. Fotó: Pushkin Museum of Arts

A kutya téma a páholy szertartásrendjébe is belopózott. Egy a Mopszok titkait taglaló könyv két szertartást is leír, eszerint az új mopoknak nyakörvet kellett viselniük, és kaparniuk kellett az ajtót ahhoz, hogy bejussanak a gyűlésekre.

A beavatási szertartás során pedig bekötött szemmel kilencszer körbevezették őket a nagyterem szimbólumokkal teli szőnyegén, míg a többiek hangosan ugattak, így tesztelve az újonnan érkezettek szívósságát.

A beavatási szertartásnak része volt emellett egy porcelán mopszfigura hátsójának szájjal való érintése, jelezve ezzel a teljes alázatot.

Meisseni porcelángyár – Johann Joachim Kändler – Lady és a mopsz – Kép: Wikimedia Commons

A rend végét  1751-ben a következő pápa, XIV. Benedek újabb bullája jelenthette, ami tovább erősítette a szabadkőművesség elleni hangokat –   így áldozott le a szabadkőművesség történetében e drága házikedvenc csillaga.

Via