Emberismeretet tanulnak egymástól a csókák

0
164 megtekintés
Fotó: Pixabay
Swing Szerelem Szulák

A csókák a varjúfélékkel együtt a legintelligensebb madarak közé tartoznak, felismerik az egyes embereket, nemrégiben pedig egy új tanulási szokásukra derült fény.

Az ember közelében élő állatok számára kihívás megismerni az ember természetét, felismerni az általa nyújtotta lehetőségeket, és persze a veszélyeket is. Míg a túlzottan félénk állat eleshet a plusz élelem vagy menedék lehetőségétől, a túl merész áldozattá válhat.

Az angol Exeteri Egyetem kutatói csókák emberrel szembeni viselkedését tanulmányozták Cornwall területén, egy nagyszabású csókaprogram keretein belül. A megfigyelt madarak a kihelyezett költőládákban találtak otthont, s a fiatal madarakat így egyenként gyűrűzték meg. Három ilyen területen, 34 költőládánál vizsgálták a csókák szokásait, mindegyik emberek járta hely volt, így a madarak rendszeresen láttak számukra semleges személyeket, nem volt nekik ismeretlen az ember közelsége. A kísérlet idején a költőládákban a tojó vagy ült a tojásokon, vagy már kikelt fiókák voltak ott.

A kísérletek során a madarak számára ismeretlen ember haladt el a költőláda előtt és közben, pár méterre elrejtett hangszórón, egy csóka riasztó hangjelzését játszották le, illetve a madárfaj semleges csevegő hangját, s így a madarak megtanulták az adott külsejű ember és a semleges cseverészés vagy riasztóhang közti kapcsolatot.

A betanítás során a semleges hangra nem reagáltak a tojók, azonban a riasztó hangra azonnal előjöttek, megnézték, mi történik odakinn, majd visszamentek a fészekbe. Akkor viszont, amikor a riasztó hanggal azonosított személyt látták a fészek előtt elsétálni, kétszer olyan gyorsan tértek vissza a fészekre a madarak, mint akkor, ha a közömbös csevegő hanggal azonosított ember jelent meg a költőláda közelében.

Ez alapján kiderült, a csókák egymás riasztó hangjelzéséből megtanulták, hogy az adott személy veszélyes lehet és a személyt később is a veszélyes volta alapján azonosították, holott saját maguk nem tapasztaltak az illetővel kapcsolatos negatív dolgot.

A kutatás segítheti a veszélyeztetett fajok védelmét, ha a szakemberek megismerik tanulási szokásaikat, illetve az ember közelébe települő kártevő fajok elriasztásában is használni lehet a tudást. Ehhez persze az is szükséges, hogy sok más madárfaj esetében is megvizsgálják, miként tanulják meg a veszélyes helyzetek elkerülését.

National Geographic