Végzetes lehet jó szándékunk a fiókák mentésénél

0
124 megtekintés

A fiókák nagy része a teljes röpképesség elérése előtt elhagyja a fészket, hogy a ragadozók ne az egész fészekaljat pusztítsák el. A tollas, ám repülni még nem tudó fiókák hangjukkal hívják magukhoz szüleiket. Ha fiókát találunk és hazavisszük, nagy az esély rá, hogy kiszakítjuk a családi közegből. Túlélési ösztöneik tompulnak, nem tudnak kommunikálni fajtársaikkal, és nem ismerik a környék vízlelőhelyeit.

Ha magányos fiókát találunk, maximum annyit szabad tennünk, hogy a járdáról, úttestről, teraszról, betesszük a legközelebbi bokorba, sűrű aljnövényzetbe. Persze vannak olyan esetek, mikor emberi segítségre van szükségük. A szülők általában azért dobják ki a fiókákat a fészekből, mert a pár egyik tagja elpusztult, és a magára maradt nem tudja nevelni a fiókákat, vagy észlelik, hogy a kicsinyek betegek, és látják rajtuk, hogy életképtelenek.

Jobb, ha szakemberre bízzuk a feladatot, és meggyőződünk róla, hogy helyesen cselekszünk. A szakértők szerint a megmentett és otthon nevelt fiókák nagy része az elengedés után is elpusztul, ám a madárpopulációt ezek az esetek nem fenyegetik. Mindez nem azt jelenti, hogy ne segítsünk rajtuk, pusztán azt kell eldöntenünk, hogy az adott helyzetben mi a legokosabb döntés, amely nem okoz kárt az állatokban.

Forrás: hirado.hu
Leadfotó: comparativephys.ca