Üzenet a kutyamennyországból

0
14,857 megtekintés

Történetünk főszereplője Happy, a kis west highland white terrier, akinek 16 éves korára annyira elfáradt a kis teste, hogy az örök vadászmezőkre távozott. De ne rohanjunk ennyire előre. 

Happy és 5 testvére 2000- ben születtek egy áprilisi napon. Négy hetes korában találkozott először leendő gazdájával és szerelem volt első látásra. A kutyus egyértelműen tudtára adta, hogy bizony Ő az a fehér szőrpamacs akire szüksége van. A leendő gazdi is azonnal beleszeretett a kis csöppségbe, amikor az úgy aludt el tenyerében, hogy a nóziját bedugta a pulóvere ujjába. (Ez a szokása amúgy felnőtt korára is megmaradt. Imádta belefúrni a nóziját a meleg bundás papucsba, az ágyikójába, vagy képes volt egész éjjel a takaró alatt aludni. )

Két hetet kellett még várni az első találkozás után, hogy Happy és új családja közös kalandja elkezdődjön. Egy nagyon mozgalmas és kalandokkal teli élet várt a kutyusra. Soha nem unatkozott és sosem nem volt egyedül. Minden nap dolgozni járt egy szépségszalonba újdonsült anyukájával amit nagyon élvezett. Imádta fogadni a vendégeket és ők is nagyon megkedvelték a négylábú recepcióst. Gazdái mindig mindenhova vitték magukkal. Happy pedig mindenhol minta kutya volt.  Később testvért is kapott egy Bendegúz nevű francia bulldog személyében. Aztán még egyet, de Ő már egy ember gyerek volt. Happy szemmel láthatóan imádta az életét és nagyon boldog kis kutya volt.

Az évek azonban repültek csak repültek. Ő pedig egyre fáradtabb lett. Soha nem volt beteg. Egyszerűen elfáradt. Napról napra egyre lassabbak lettek a séták, a lépcsőzés sem ment már úgy mint régen és játszani sem volt már kedve. Egyre kevésbé látott és hallott. Óriásira nőtt az alvásigénye. Az utolsó egy évét szinte alvással töltötte, de nagy, nagy családi szeretetben. Aztán egy júniusi napon eljött az Ő napja. A nap amikor neki és gazdájának el kellett búcsúzniuk egymástól, a majd egyszeri viszont látás reményében. Gyönyörű kort élt meg, 16 éves volt. Szerettei az utolsó földi pillanatában is vele voltak. Hatalmas űrt és fájdalmat hagyott maga után.

 

Pár hónap múlva Happyke pótmamája (mert neki ilyen is volt) hasába pocaklakó költözött. Az egyik ultrahangos vizsgálat után döbbenten nézték az ultrahang felvételt. A babától jobbra, a kép sarkában ugyanis egy Happyre, a megszólalásig hasonlító boldogan szaladó négylábú alakzatát véltek felfedezni. A döbbenettől szóhoz sem jutottak és mindenki libabőrös lett attól amit láttak. Létezik? Tényleg ott van? Hogy lehet ez? Cikáztak a gondolatok a fejekben. Százszor is elővették a képet és csak nézték döbbenten.  Mindenki biztos volt benne, hogy a kis fehér így, fotón keresztül akarta tudatni a családjával, hogy jól van, megérkezett új otthonába és boldog. Nagyon kreatív módját választotta az üzenetnek, de hát Happy már csak ilyen volt. Remélhetőleg a szivárványhíd túloldalán is olyan boldog mint itt a földön volt.

 

A cikk igaz történet alapján készült, a fotó nem photoshop.

SZIVÁRVÁNYHÍD
A Mennyországot a földdel egy híd köti össze, amelyet Szivárványhídnak neveznek.
A híd innenső oldala a lágy zöld fűvel borított dombok, hegyek és völgyek földje. Ha egy állat meghal, aki nagyon közel áll valakinek a szívéhez, a halála után a Szivárványhídhoz megy. Itt mindig van elég víz és eleség, folyton lágy tavaszi szellő fújdogál.
Az öregek megfiatalodnak, a sérültek újra épek és egészségesek lesznek, pont olyanok amilyennek álmunkban látjuk őket nap mint nap, vagy amint emlékeinkben újra és újra előjönnek. Napjaik önfeledt játékkal telnek, boldogságuk mégsem teljes mivel mindegyiküknek hiányzik az a pótolhatatlan személy, akit maguk mögött hagytak.
Nap mint nap játszanak és rohangálnak, de eljön a nap, amikor egyikük hirtelen megáll. Fénylő szemei a messzeséget fürkészik, vágyakozó teste remegni kezd. Hirtelen kitör a csoportból, és szinte repül a zöld fű fölött egyre gyorsabban és gyorsabban. Észrevesz Téged, és amikor te és különleges barátod újra találkoztok összeölelkeztek az örömteli újraegyesülésben, és soha nem váltok el többé. Az öröm csókjai záporoznak arcodon, kezed újra simogatja a szeretett fejet, és végre újra belenézhetsz azokba a bizalommal teli szemekbe, amelyek oly régen távoztak az életedből, de a szívedből nem hiányoztak soha.
Együtt mentek át a Szivárványhídon.