Szavazni lehet a 2016-os év madarára

0
89 megtekintés
fürj, haris, ugartyúk

Az egyesület 1979 óta választja vagy szavaztatja meg az év madarát, az idén szavazásra ajánlott három madárfajjal Magyarország legértékesebb nyílt, elsősorban síkvidéki élőhelyei védelmének fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet – tájékoztatta a szervezet csütörtökön az MTI-t.

A program célja és küldetése olyan fajok vagy madárcsoportok bemutatása, amelyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak, például a gazdálkodóknak, vadászoknak, pedagógusoknak különösen fontos szerepe van. Az év madarára bárki leadhatja szavazatát július 27-én délig a www.mme.hu internetes oldalon.

Mindhárom madár a természetkímélő agrárgazdálkodás “nagykövet” fajának tekinthető. Színezetét és viselkedését tekintve a fürj, a haris és az ugartyúk is hasonló, tyúkszerű megjelenésű. Földszínekből álló, álcázó mintás tollazatot viselnek, talajlakó, rejtőzködő életmódúak.

A fürj alig ökölnyi tyúkalakú, ezen belül a fácánfélék közé tartozik, védett, áprilisban érkezik vissza az afrikai telelőterületekről. Állománya az 1980-as években erősen csökkent, azóta lassan, de országosan – igaz, nem kiegyenlítetten – emelkedik. Hosszú távú vonulóként a fürjre is negatívan hatnak az időjárási szélsőségek, a Szahara déli peremén húzódó Száhel-övezet táplálékhiányos éveinek gyakoribbá válása, valamint a Földközi-tenger észak-afrikai és dél-európai országaiban ma is dívó, nagyüzemi méreteket elérő madárbefogás és -lelövés. Bár a szárazabb talajú, magasabb füvű réteken és a haszonnövény-kultúrákban is bujkáló, rejtett életmódot folytat, jellegzetes hangja messziről árulkodik jelenlétéről.

A recsegő hangot hallató haris nemcsak a síkvidéki, de a dombvidéki és előhegységi üde, magas füvű rétek védett madara. Ez, valamint hosszú távú vonuló viselkedése fokozottan veszélyeztetetté teszi a fajt: a gépi kaszálás egész fészekaljakat pusztít el, a mediterrán régió kíméletlen madárvadászata pedig a vonuló egyedeket ritkítja folyamatosan. Érdekessége, hogy elsősorban szürkületkor és éjszaka “énekel”.

Az ugartyúk a madárvilág “mozdulatlanság-művész” madara. Álcázó mintás tollazatában bízva többnyire takarás nélkül álldogál vagy üldögél a nyílt területeken. Ha mozognia kell, szaggatott fejmozgással, illetve nyújtott testtel szaladva teszi. Elsősorban az esti és a hajnali szürkületben, illetve teliholdas éjszakákon aktív. Sötétben is jól lát, bagolyszerűen hatalmas, sárga szemei segítik rovarokból, bogarakból, apró gerincesekből álló táplálékának megkeresésében. Vonuló madár, a telet Észak- és Közép-Afrika félsivatagos és szavannaterületein tölti, Magyarországon elsősorban a Duna-Tisza közén és a Tiszántúl gyepein és szikpadkás pusztáin él. Nevével ellentétben nem a tyúkokkal, hanem a lilékkel áll közelebbi rokonságban.

Forrás: MTI
Grafika: Kókay Szabolcs