Részletes ajánlás készült a Budapestre hulló esővíz hatékonyabb felhasználására

0
78 megtekintés
Kép: GettyImages
Swing Szerelem Szulák
A globális éghajlatváltozás és a fokozódó környezeti problémák egyre komolyabb kihívások elé állítják a városépítészetet is, így korunk tervezőinek sürgősen és radikálisan újra kell gondolniuk számos eddigi alapvetést. Ennek egyik módja, hogy városi környezetben – így Budapesten is – hatékonyabban kellene helyben tartani és felhasználni az értékes csapadékvizet, melynek alkalmazhatóságát a városszövetben Magyarországon elsőként Csizmadia Dóra, a Szent István Egyetem fiatal kutatója vizsgálta.

A fenntartható városi csapadékvíz-gazdálkodás alkalmazása egyes országokban már kialakult gyakorlattal rendelkezik új beépítések esetén, a meglévő városi környezetbe való integrálása ugyanakkor kevésbé vizsgált és meglehetősen nagy körültekintést igénylő feladat. E hiányosságok pótlására Csizmadia Dóra, a SZIE Tájépítészeti és Tájökológiai Doktori Iskola PhD-hallgatója

hazánkban elsőként vizsgálta meg a fenntartható csapadékvíz-kezelés módszereinek és eszközeinek városi alkalmazhatóságát a területhasználattal való összefüggésben.

A kutatás során elemeztem Budapest területhasználatát, a város klimatikai, talajtani, domborzati és vízrajzi adottságait, a jelenlegi csapadékvíz-elvezető infrastruktúra elemeit, valamint a csapadékvíz-gazdálkodás jelenlegi jogi szabályozását, intézményrendszerét és szerepét a városfejlesztési dokumentumokban” – mutat rá a téma összetettségére a tájépítész, aki ezt követően saját módszertant dolgozott ki azon fővárosi területek azonosítására, ahol a csapadékvíz felhasználása sikerrel alkalmazható lehetne.

Szikkasztási, visszatartási és párologtatási potenciálterületek Budapesten
(Világoskék területek: vízvisszatartás; világoszöld területek: szikkasztás és vízvisszatartás; sötétebb kék területek: vízvisszatartás és párologtatás; sötétebb zöld területek: szikkasztás, vízvisszatartás és párologtatás) – Forrás: Csizmadia Dóra

Mint az a vizsgálat során kiderült, Budapest egyes városépítészeti zónái eltérő jellemzőket mutatnak. „Míg a kertvárosi zónában és a lakótelepek esetében a szikkasztás és vízvisszatartás bír magas potenciállal, addig a hegyvidéki és Duna-menti zónában többnyire csak a vízvisszatartás alkalmazására van lehetőség. A történelmi városmag esetében pedig gondolnunk kell a csatornahálózat túlterheltségére és a magas burkoltságból fakadó hősziget-effektusra, így ezen a területen a párologtatás és a vízvisszatartás bír kiemelt jelentőséggel” – mutat rá eredményeire a fiatal kutató. A nagyléptékű térképes vizsgálatot az Őrmező lakótelepre készített modellszámítás egészíti ki, mely bemutatja a kék-zöld infrastruktúra elemek városi lefolyásra és városklímára gyakorolt hatását.

A vizsgálat során fény derült ugyanakkor arra is, hogy a fenntartható budapesti csapadékvíz-gazdálkodás akadályai nemcsak pénzügyi vagy műszaki problémákban, hanem a jogi és intézményi rendszerben rejlenek, amik egyébként egybevágnak a nemzetközi tapasztalatokkal is.

Ebből fakadóan szükség van a témához kapcsolódó jogi fogalmak és felelősök, valamint a tulajdonosi és a fenntartói háttér tisztázására, ugyanakkor kiemelt jelentőséggel bír a szakirányú tudás fejlesztése és az ingatlantulajdonosok bevonása, ösztönzése és támogatása is.

Csizmadia Dóra kutatómunkáját Mezősné Dr. Szilágyi Kinga egyetemi tanár és Dr. Balogh Péter István egyetemi docens, a SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Kar oktatói segítették.

Sajtóküzlemény – SZIE Médaközpont