Nyugdíjas otthon azoknak a kutyáknak, akikről mindenki megfeledkezik

0
125 megtekintés

Önkéntesek segítségével, adományozók felajánlásaival működik az az otthon, ahol a nyugdíjba vonult kutyusok élik mindennapjaikat. A National Geographic videójában körbevezetnek minket az ebek utolsó otthonában. Itt mindent megkapnak, amire csak szükségük van, sok menhelyi kutyust is befogadnak, akiket senki sem akart örökbe fogadni életkoruk miatt, de olyan ebek is otthonra találnak itt, akiknek a gazdája már nem tud gondoskodni egy kutyáról, vagy elhalálozott. Mindenkit befogadnak, akinek csak szüksége van az ápolásra és egy helyre, ahol végre megpihenhet.

Egyes kutyáknak egész életükben nem adatott meg  az, hogy egy szerető család tagjaivá váljanak, sokan az utcán, vagy egy menhely rácsai között élték életüket egészen addig, míg be nem kerültek az otthonba. Sher Polvinale volt a hely megálmodója, aki egész életében szívén viselte a kis állatok sorsát. Személyesen gondoskodik az idekerülő ebekről, és a lehető legtöbb időt tölti velük, hiszen a kutyák minden figyelmet és gondoskodást megérdemelnek.

“Általában reggel 6 órakor kelek, hiszen a kutyáknak szüksége van rám. Előkészítem az eledelüket, a gyógyszereiket, ellenőrzöm, hogy mindannyian jól vannak-e,” meséli Sher. “A reggel nagyon nehéz egyedül, de aztán megérkeznek az önkéntesek, akik óriási segítséget jelentenek. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, mindent együtt csinálunk, mindenki segít a másiknak. Én szinte sosem hagyom el a házat, hogy mindig itt legyek, ha valamelyik kutyának elérkezett az ideje. Évente talán négyszer megyek be a városba, de közben nem tudok másra gondolni, csak a kutyusokra.”

Jelenleg nagyjából két tucat öregedő kutyus él az otthonban. Vannak, akik mozgássérültek, komoly betegségekben szenvednek, inkontinenciával küzdenek, de itt mindegyikőjükkel foglalkoznak, és a lehető legjobb ellátásban részesülnek. Rendszeresen esnek át állatorvosi vizsgálaton, a korukhoz megfelelő törődést kapnak, és ami a legfontosabb, olyan közegben tölthetik utolsó napjaikat, ahol szeretik őket.

“Sosem hagyjuk, hogy egyedül távozzanak ebből a világból, mindig ott vagyunk mellettük, ha elérkezett a pillanat. Ez a munkánk legnehezebb része, elengedni azt, akinek mennie kell,” mondta az egyik önkéntes.