Nincs még egy állatkert, ahol annyi ideje mutatnak be vízilovakat, mint a Fővárosi Állat és Növénykertben

0
192 megtekintés
Swing Szerelem Szulák

127 éve láthatóak a vízilovak a Fővárosi Állat és Növénykertben. Az első víziló, egy Jónás nevű állat 1893-ban érkezett az intézménybe, s azóta nincs megállás. 127 év alatt 39 víziló született Budapesten.

Az Állatkertünkben látható közel kilencszáz állatfaj közül a nílusi vízilovak tartása rendelkezik a legnagyobb hagyományokkal. Igaz ugyan, hogy zsiráfunk, elefántunk, vagy oroszlánunk előbb volt, mint vízilovunk, de ezeknek az állatoknak a tartásában az idők során voltak hosszabb-rövidebb szünetek is.  vízlovak tartása nálunk 1893-ban kezdődött, és azóta is szünet nélkül folytatódik, vagyis az elmúlt 127 évben egyetlen olyan pillanat sem volt, hogy ne lett volna legalább egy vízilovunk. Ez pedig azt jelenti, hogy a világ összes állatkertje közül Budapesten van a legnagyobb megszakítás nélküli múltja a vízilovak tartásának. Abban a néhány állatkertben ugyanis, ahol már a mi kertünk előtt is volt víziló (például Londonban, Párizsban, Berlinben vagy Bécsben), voltak olyan időszakok is, amikor ezek az állatok hiányoztak a gyűjteményből.

A mi első vízilovunk egy Jónás nevű állat volt: 11.500 márkáért vásárolták a Berlini Állatkertből egy Reiche nevű állatkereskedő közvetítésével. Jónás 1893 márciusában érkezett, és egészen 1917 őszéig volt Állatkertünk lakója. Huszonnégy budapesti éve során neve országszerte ismerté vált, úgyhogy akkoriban az Állatkertbe „vidékről felrándulók” Jónást ábrázoló képeslapon számoltak be fővárosi élményeikről, mi több, számos irodalmi műben is megemlékeztek a legendás állatról.

Jónáson kívül persze sok más víziló is élt Állatkertünkben az elmúlt 127 év során. Összesen 46 egyed, akik közül 39 volt a Budapesten születettek száma. Voltak olyan időszakok, amikor a világ összes állatkertje közül nálunk volt a leggyakoribb a vízilovak sikeres szaporítása, az itt született, majd felcseperedett és másik állatkertbe került állatok pedig nemcsak Európa, hanem szinte a világ minden tájára eljutottak, így Kairóba, Montevideóba, de még Phenjanba is. A legtöbb budapesti születésű állat persze európai állatkertek lakója lett, és ott szaporodott tovább, aminek végül az lett a következménye, hogy ma az európai állatkertekben élő vízilovak jelentős része magyarországi felmenőkkel büszkélkedhet.

Forrás: Fővárosi Állat és Növénykert