Napi Durrell – avagy mi történik, ha egy dámvad lakik a garázsban

0
213 megtekintés
Dámvad
Swing Szerelem Szulák
“Azon a héten nem örvendtem nagy népszerűségnek. Egyik nap kora hajnalban a selyemmajmom megpróbált bemászni Larry mellé az ágyba, és amikor Larry kilökte, megharapta a fülét. Szarkáim kigyomláltak egy egész sor paradicsomot, amit Leslie bátyám ültetett nagy gonddal. Amikor pedig az egyik vízisiklóm kiszabadult, Margó nővérem talált rá átható sikoltozás közepette a díványpárnák mögött. Ezért hát elhatároztam, hogy Hortenziát ( a növendék dámszarvast) lehetőleg távol tartom a családomtól. Reményeim azonban nem bizonyultak hosszú életűeknek.
Törpe selyemmajom
Egyike volt azoknak a ritka nyári napoknak, amikor Angliában is kisüt a nap. Anyám, teljesen elragadtatva ettől a természeti tüneménytől, úgy döntött, hogy a kertben teázunk. Így aztán, amikor Hortenzia és én a golfpályán tett sétánkból visszatértünk, a következő látvány fogadott bennünket: családom nyugágyban ült egy gördülő zsúrasztal körül, amin a teakészítés különféle kellékei nyugodtak, meg szendvicsek, egy szilvatorta, s nagy tálakban málna és tejszínhab. Meglepődtem, amikor hirtelen befordulva a ház sarkánál a családot ilyen elrendezésben találtam. Nem úgy Hortenzia, aki egy pillantással felmérte a békés képet.
Úgy találta, hogy közte és a garázs biztonsága közt egy szörnyű és valószínűleg veszélyes, négykerekű ellenség áll – a zsúrasztal. Egyvalamit tehetett csupán, Csatakiáltásként rekedten felbőgött, leszegte a fejét, és nekirontott, a pórázát kiszakítva a kezemből. Középen találta el a zsúrasztalt, beleakasztotta agancsát és szanaszét szórta a rajta lévő holmit.
Dámvad
Családom valósággal csapdába esett, mivel még veszély esetén is nagyon nehéz – ha éppen nem lehetetlen – nyugágyból felpattanni. Ennek eredményeképpen anyámat leforrázta a tea, nővéremet uborkás szendvicsek tarkították, míg Larrynek és Leslie-nek a málnából és a tejszínhabból jutott egyenlő arányban.
  • Betelt a pohár! – üvöltötte Larry a málnapépet fricskázva a nadrágjáról. – Tüntesd el a házból ezt az átkozott dögöt, hallod? … Nem tűrök magam körül ilyen dühöngő fenevadakat. Legközelebb még majd közülünk támad meg valakit. Mi a frászt képzelsz, ki vagyok én? Buffalo Bill?”

Gerald Durrell: Vadállatok bolondja, fordító: Némethy Ildikó, Móra kiadó 1982