Kacsafarkú szender, keleti rablópille, ékfoltos zengőlégy – melyik legyen az év rovara 2021-ben?

0
615 megtekintés
Kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) - Kép: flickr.com
Swing Szerelem Szulák
Már elindult a szavazás az Év rovara címért. Ismét három faj közül választhatunk, akik nagyon távol állnak egymástól, de mégis van bennük valami közös. Hogy mi is az? Nos, egyikük sem az aminek látszik. Ezzel fel is adta a leckét idén a Magyar Rovartani Társaság az év rovara szavazás kapcsán.

A rovarok osztálya elképesztően változatos csoport – a több mint egymillió ismert faj között rengeteg olyan akad, amelynek alakja, színezete, életmódja meghaladhatja a képzeletünket. Vannak persze ismerősök is, róluk azt gondoljuk, könnyen besoroljuk őket valamilyen megszokott társaságba. Ám a látszat néha csal: e fajok olyan állatokra hasonlítanak, amelyekkel egyáltalán nem állnak rokonságban. A hasonlóság néha a hasonló életmód következménye, de lehet a védekezés egyik módja is.

Az Év rovara kampány célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét egy-egy rovarra, a rovarok védelmére és az élővilágban betöltött szerepükre. Ezzel nemcsak az adott faj, hanem annak életmódja, életkörülményei is előtérbe kerülnek, így bemutatása a természetben zajló biológiai folyamatok, változások jobb megértését is szolgálja. A védett vagy védendő fajok megismertetése nemcsak a rovarvilág jelentőségére, hanem a természetvédelem fontosságára is ráirányítja a figyelmet.

Az idei jelöltek tehát elég becsapósak, azt hisszük tudjuk mint látunk, aztán meglepődünk:

Kolibri? Nem! Kacsafarkú szender.

Ez a csodalény, első pillantásra egészen másnak látszik mint ami. A kolibrihez hasonló mozgású rovar, a virágok előtt egy helyben lebeg, majd hirtelen tovareppen bármely irányba, akár hátrafelé is. Ez az állat a kacsafarkú szender, amely a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, azon belül a szenderek (Sphingidae) családjába tartozik.

Kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) – Kép: pinimg.com

Magyarországon idáig 20 szenderfajt figyeltek meg; legtöbbjük alkonyatkor vagy éjjel repül, és nappal „szendereg”. Könnyen felismerhetők vastag csápjukról, erőteljes testükről, valamint megnyúlt elülső és jóval kisebb hátulsó szárnyukról, melyeket szemmel követhetetlen gyorsasággal mozgatnak. A mi szenderfajaink egy része vándorlepke: minden évben a Földközi-tenger mellől érkeznek hozzánk, és bár nyáron nálunk is képesek végigvinni életciklusukat, a teleinket már nem élik túl.

A kacsafarkú szendert csendes időben, tavasztól őszig, kora délelőttől kora estig láthatjuk az ország bármely vidékén, akár még nagyvárosok emeletes házainak erkélyein is. (Néha még télen is megtalálhatjuk melléképületekben, amint téli álmát alussza). Ha kertünkbe nemcsak tölcséres virágú dísznövényeket ültetünk, hanem az egyik zugban meghagyjuk a galajféléket és egyéb vadvirágokat, akkor mi is otthont adhatunk ennek a kedves lepkefajnak.

A keleti rablópille, bizony nem lepke

Keleti rablópille (Libelloides macaronius) – Kép: flickr.com

Szerencséje van annak, aki megpillanthatja ezt a különös rovart – a második jelöltet – ugyanis elég ritka Magyarországon. Neve és külseje ellenére nem a lepkék (Lepidoptera), hanem a recésszárnyúak (Neuroptera) hazánkban nem túl népes rendjébe tartozik. Leginkább tehát a fátyolkákkal vagy a hangyalesőkkel áll atyafiságban, de nálunk elég magányos a rovarok rendszerében – Magyarországon ő a rablópillék (Ascalaphidae) egyetlen faja, és egész Európában is csak pár rokona akad.

Csapongó röpte és rikító mintázatú szárnyai miatt valóban van benne valami lepkeszerű, de a hasonlóság ezzel véget is ér. Kontrasztos színét nem a lepkékre jellemző hímpor (apró pikkelyek tömege) adja, szájszervei pedig rendes rágók, tehát nincs a lepkékre szintén jellemző, feltekerhető pödörnyelve. Két bunkós csápja mintha a nyolcvanas évek partijain kedvelt csörgős hajráf lenne, de olyan hosszúak, mint a teste. Ha az állat elülső részét közelről megfigyeljük (például mikroszkóp alatt), van a megjelenésében valami ördögi. Dús szőrzet borítja az egész fejét és torát, jókora fekete szemét pedig egy barázda felső-elülső és alsó-hátsó részre osztja.

Keleti rablópille (Libelloides macaronius) – Kép: ukrbin.com

A rablópille igazi kánikulai állat. Június-júliusban rajzik; csak forró napokon, szikrázó napsütésben repül, de akkor olyan gyorsan, hogy felettébb nehéz elkapni. Kettéosztott szemének felső-elülső része csak az ultraibolya tartományban lát. Ez lehetővé teszi, hogy nagy magasságban is vadásszon, mivel a felhőtlen égen az ultraibolya fényben még egy kis rovar is nagy sötét foltként jelenik meg. Borús időben, illetve este egyáltalán nem repül, hanem mozdulatlanul ül a növényzeten.

Legtöbb előfordulási helye természetvédelmi területekre esik. Maga a faj is fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.

Nem, nem darázs, hanem Ékfoltos zengőlégy

Ékfoltos zengőlégy (Episyrphus balteatus) – Kép: brainmanpictures.piwigo.com

Ha azt mondjuk légy, akkor azonnal a pimasz és rohadt idegesítő kis rovarok jutnak eszünkbe, akik minden körül ott legyeskednek, majd összemászkálják a vacsoránkat, végül ügyesen kikerülik lesújtó tenyerünket, és folytatják bosszantásunkat. Szóval a legyek megítélése nem túl jó, így harmadik versenyzőnk eléggé hátulról indul, pedig az ökológiai szerepük is nagyon fontos. Vannak azonban olyan legyek, amelyek tetszetős kinézetük mellett az életmódjukkal is belophatják magukat szívünkbe. Éppen csak az a gond, hogy ezeket a legyeket általában más rovarokkal szoktuk összetéveszteni.

Magyarországon a zengőlegyeknek (Syrphidae) közel 400 faja fordul elő, ezek közül az egyik leggyakoribb az ékfoltos zengőlégy (Episyrphus balteatus). A legyek között közepes méretűnek számít: 9–12 mm hosszú. A sárgával és feketével sávozott rovar leginkább darázsra hasonlít. Ez védelmet nyújt neki a veszélyes darazsakat kerülő ragadozókkal szemben. A felületes szemlélőt is könnyen megtéveszti, azonban közelebbről szemügyre véve könnyen elkülöníthető a darazsaktól. Ugyanis a darazsaknak két pár szárnyuk van, a legyeknek pedig csak egy – a legyeknél és szúnyogoknál a második pár szárny dobverőre emlékeztető csökevényes szervvé, billérré módosult. Az ékfoltos zengőlégy továbbá szeret – általában virágzó növények közelében – a levegőben szinte egy helyben lebegni. Ez a viselkedés a darazsakra egyáltalán nem jellemző.

Ékfoltos zengőlégy (Episyrphus balteatus) – Kép: wikimedia.org

Az ékfoltos zengőlégy virágporral vagy nektárral táplálkozik, így segíti a növények beporzását is. A nőstény a virágok közelében található levéltetűtelepekbe rakja petéit. A kikelő nyű vérmes ragadozó: egyetlen lárva a fejlődése során több száz levéltetűt is elfogyaszt. A nyű a levéltetvek között mászva sorban kiszívogatja áldozatai testnedveit (ugye, milyen bájos?!). Ez a kutatók figyelmét is felkeltette. Több száz tanulmány foglalkozik a légy biológiájával és esetleges felhasználásával a növényvédelemben.

Virágos növények ültetésével a kertünkbe is becsalogathatjuk az ékfoltos zengőlegyet, és ha már ott van, segíteni fog nekünk a levéltetvekkel vívott végeláthatatlan harcunkban, ami lássuk be sokat dob az ázsióján.

Szavazni december 6-án éjfélig lehet, IDE KATTINTVA meg is teheted.

Forrás: rovartani.hu