Jancsi és Juliska, a két árván maradt újszülött kutyus története

0
223 megtekintés
Swing Szerelem Szulák

A történet arról a két újszülött kutyáról szól, akiket a menhely munkatársai az alapítvány mellett találtak meg hétfőn kora reggel. A két kutyus bőrig ázva, kihűlve egy pulóverben próbálta átvészelni az éjszakát, de már alig mozogtak, mire rájuk bukkantak. Jancsi és Juliska épphogy megszülettek, máris árván maradtak.

“Ezeknek a kicsiknek valahol édesanyjuk van, aki keresi őket, és napok múlva tejjel telt emlői fájni fognak, és be is gyulladnak. Jót tett az az ember, aki kirakta őket a menhely elé a hidegben, hogy gondjukat viseljük? Nem, nem tett jót! Ezeknek a kölyköknek alig van esélyük az életben maradáshoz, de mi itt vagyunk, és velük együtt küzdünk!”

0123

Elektromos melegítővel, tejpótlóval próbáltak életet lehelni a kölykökbe. A dolgozók kezükkel melegítették apró, átfagyott kis testüket, míg lassan magukhoz nem tértek.

“Őszintén megmondom, rutinunk nem sok van a babák felneveléséhez, de lelkesedés van, ahogy ők is élni akarnak. Amíg esznek mi megbeszéljük, hogy melyik nap ki vállalja, hogy munka után hazaviszi, és éjszaka is ellátja őket. Mert máshogy nem lehet. Az evés után nedves ruhával törölgetjük őket, hogy emésztésük, kiválasztásuk elinduljon. Közben pedig ellátjuk a menhelyen élő kutyákat úgy, hogy ők se szenvedjenek hiányt semmiben.”

0122

Hétfő óta minden reggel az aktuális dada érkezik Jancsival és Juliskával, elmeséli, mennyit ettek, mennyit aludtak, hogyan viselkedtek az éjszaka folyamán. A kicsiknek minden reményük bennük van.

“De közben nagyon sokat tanultunk ettől a két ártatlan kicsi lénytől ,akik még alig éltek: megmutatták nekünk, hogy hogyan kell küzdeni, élni akarni, ragaszkodni, és erősnek lenni. És majd megtanítanak elengedni. Mert minden este úgy fekszünk le, hogy abban reménykedünk, hogy kinyílik a szemük, majd megtanulnak önállóan enni, megkapják a szurikat, és csodálatos családok sora fog értük jelentkezni. És aztán kitöltjük az örökbefogadási szerződést, amin az a név áll, hogy Jancsi, vagy Juliska. És akkor el kell őket engedni. A mi pici babáinkat, akik a menhely valaha volt legfiatalabb árvái, akiket felnevelhetünk. De most még mindez nagyon távoli álom. Jancsi és Juliska még picik és sérülékenyek, de élni akarnak. És amíg együtt küzdünk, hogy felnőhessenek, nagyon sokat tanulhatunk a szeretetről, az összetartozásról, a segítségnyújtásról. Köszönet azoknak az embereknek, akik szabadidejüket, éjszakáikat, törülközőjüket áldozták azért, hogy Jancsi és Juliska átvészelje élete első kritikus hetét.”

Forrás: tappancstanya.hu