Ismertségre vágynak és önértékelési problémáik lehetnek az állatkínzóknak

0
3,047 megtekintés
Végh József kriminálpszichológus

A Fülöp nevű kutyát felismerhetetlenre kínozta a gazdája, múlt héten pedig egy macskát elevenen nyúztak meg. Miért tesz bárki ilyet?

Mert ismertségre vágyik. A kínzók többségének alacsony az önértékelése, negatív az önképe. Azt gondolják, ha a tettükkel felhívják magukra a figyelmet, akkor határozottabbnak, férfiasabbnak tűnnek.

De a többség reakciója mégis negatív, sőt meglehetősen durva. Elég csak a közösségi oldalak hozzászólásait végigolvasni.

Számukra ez nem lényeges. Egy a cél: bekerülni a hírekbe. Minden ember számára fontos, hogy elismerjék a létezését. Az állatkínzásokat az elismerés­éhség csillapítása vezérli. Ilyenformán az elkövetőknek teljesen mindegy, hogy a társadalom pozitívan vagy negatívan értékeli őket.

Beszélgetés Végh József kriminálpszichológussal.

Kiemelte, hogy ezeknek az embereknek alacsony az önértékelésük. Ez a kulcs?

Alapvető. Ha a szülők nem szeretik, rideg módon nevelik, ütik-verik a gyereküket, akkor annak alacsony önértékelés és negatív önképe lesz. Ezek a sérült, áldozattá vált gyerekek felnőnek, és megmutatják, hogyan kell áldozatot csinálni az állatokból. Ezt látjuk a hírekben. Az ilyen emberekben hatalmas a szorongás és a félelem, amelyeket az állatok kínzásával kompenzálnak. Azzal, hogy más élőlények felett uralkodnak, saját félelmei­ket csökkentik. Az agressziónak van egy fejlődési folyamata. Eleinte szóban, majd tárgyakon, később állatokon és embere­ken követik el. Az az ember, aki állatokat kínoz, jó úton halad, hogy elfogadja: az élőlények elpusztíthatók. A gyilkosok előéletében sokszor kimutatható az állatkínzás.

Mi lehetne a visszatartó erő? A szigorúbb büntetés?

A kettőnek semmi köze egymáshoz. Ezen a ponton hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy az állatkínzó a tettét máshogy értékeli racionálisan és lélektani szempontból. Tudja, hogy bűncselekményt követ el, de lelkileg nem jelent akadályt számára az előbb felsorolt okok miatt.

Akkor fogadjuk el, hogy köztünk járnak?

Pszichológusok és pszichiáterek segítségével kezelhetők lennének ezek az emberek, de a gyakorlatban általában sosem jutnak el szakemberhez. Ha el is jutnak, megváltoztatni őket nagyon összetett feladat. A korai érzelmi vezérlést kellene átformálni. A gond csak az, hogy ez négyéves korig kialakul.

Forrás:Bors Online