Az állatmentők gondolata a menhelyeken raboskodó öreg kutyákról

Tanácsok  |   2016. március 17.  |     5270

Nehéz úgy elolvasni ezeket a sorokat, hogy ne lábadjon könnybe az ember szeme. A Miskolci Állatsegítő Alapítvány tette közzé ezt az elgondolkodtató üzenetet, amit minden állatbarátnak, gazdinak és örökbefogadásra készülő leendő gazdinak el kell olvasnia.

Tweet about this on TwitterGoogle+Pin on PinterestShare on Facebook

“Az öreg kutyáinkért….

Rengeteg a magára maradt idős kutya és a balesetes, műtétekből felgyógyultak egy része is “bent ragad” a menhelyünkön. Az idős kutyáknak úgy tűnik nulla esélyük van kikerülni végső befogadókhoz. Senkinek, de senkinek nem kellenek. Senki meg nem sajnálja őket annyira, hogy azt mondaná, igen van a kertemben vagy a pincémben, garázsomban, előszobámban annyi hely számára és arra a rövid időre, mely csak néhány hónap, talán még 1-2 év, hogy leélhesse a maradék kis életét még családi körülmények között.

Végtelenül elszomorító, hogy a menhelyen kell befejezniük az életüket.

Elszomorító, hogy segítség kérésük nem talál meghallgatásra csak egy és egy esetben, amikor már az elaltatás kérdése vetődik fel. Mind a mai napig a gyepmesteri telepek ezzel a fenyegetéssel oly sikeresek, mind a fiatal, mind a csekélyebb esélyűeknél, hogy az állatbarátok, állatvédők rohannak kimenteni a halálra ítélteket. Ha menhelyek kérnek segítséget, nem jön olyan gyorsan a megoldás, nincsenek jelentkezők, hiszen mindig azt mondják ott már biztonságban van az öreg, esélytelen állat.

Ez csak részben igaz. Azonnali segítségként bekerülnek hozzánk is ezek az idős, magukra hagyottak, majd éveket a kennelekben tölthetnek el úgy, hogy amint kiderül a koruk, többet rájuk se néznek. A hosszú időn át elfoglalt helyekre nem lehet újabb és talán örökbe adás szempontjából esélyesebb állatokat menteni, mert a régiek „foglalják” a helyeket.

Elaltatni őket pedig senki sem szeretné. Nem azért mentjük meg őket az utcáról, hogy aztán elaltassuk.. Mi lenne akkor a megoldás?

Ha tartjuk őket éveken át azért szólják meg a menhelyet, mert nem tud fogadni újabbakat, ha elaltatnák azért fordulna el tőlük minden támogató állatbarát… ellentétben tehát a gyepikkel. Szerencsés esetben egy-egy másik menhely át tud venni közülük néhányat, mert pl. az idős kutyák mentésére szakosodtak, de lássuk be ezek a menhelyi férőhelyek is hamar betelnek.

Mi akkor a megoldás? – kérdezzük még egyszer.

Változni kellene az emberi szemléletünknek. Meg kellene találni nekünk is azokat az értékeket az állattartási kultúránkban, melyek szerint tartanak állatokat pl. Németországban, Ausztriában, Svájcban. Ott van értéke egy öreg, egy sérült, egy három lábú vagy félszemű állatnak, vagy olyannak, aki rendszeres gyógyszeres ellátással tud csak „egészségesen” élni. Ott van megbecsülése, sőt kiemelt megbecsülése azoknak a gazdáknak, akik vállalják hogy otthont adnak ezeknek az állatoknak és szeretettel gondozzák őket.

Kedves Állatbarátok, Örökbefogadók! Gondolják át a leírtakat és segítsenek! Segítsenek, hogy otthont tudjunk találni az öregjeinknek. Lennie kell még egy helynek, egy otthonnak számukra is…

Minden fáradozásukat, otthonkeresésüket ez ügyben köszönettel vesszük.”

Ha számodra is fontos az állatok védelme, akkor dobj egy lájkot, és oszd meg a barátaiddal is!

Forrás: Miskolci Állatsegítő Alapítvány (MÁSA) Facebook
Fotó: mashable.com




hirdetés

Ez is tetszhet

Tweet about this on TwitterGoogle+Pin on PinterestShare on Facebook

Hozzászólások

hozzászólás

ZooShop