Fél év után először engedte magát megsimogatni Lulu, a menhelyi kutyus

Hírek  |   2016. február 22.  |     16649

Lulut, a 8 hónapos ordas német juhász kislányt 2015 augusztusában adták le az Illatosra. A nagyon félénk, szinte rettegő, sovány kutyust a Vigyél Haza Alapítvány szeptemberben vette gondozásába. Itt Mónihoz, egy önkéntes kutyakiképzőhöz került, hogy legyőzze félelmeit és boldog kutya lehessen egyszer.

Tweet about this on TwitterGoogle+Pin on PinterestShare on Facebook

Így számolt be Lulu mentora a kezdeti nehézségekről, félelmekről, és a lassú, de biztos haladásról.

“.. Luluról kezdeti lassú, de folyamatos fejlődése egy idő után megállt. Eleinte ki sem jött a házból, rettegett, majd a házból végre kijött, a kutyáinkkal elkezdett kommunikálni, és a rács mögött már menekülés nélkül elviselte, ha emberek mászkáltak körülötte. Megközelíteni, hozzáérni nem lehetett, pórázon pedig olyan heves pánikrohamot kapott, hogy inkább megfulladt volna, semmint hogy tegyen egy lépést is. Ennél a résznél azt gondoltam, hogy hagyom, hogy az idő és a szeretet majd kihozza belőle a közeledést és a bizalmat. Eltelt 2 hónap, és kiderült, hogy sem az idő, sem a türelem nem segít. Továbbra is menekült, ha célzottan felé ment valaki, megközelíteni nem lehetett, mert morogva próbált elbújni. A póráz … meg, hát kriminális volt.”

Lulu korábban valószínűleg se nyakörvvel, se pórázzal nem találkozott még, erőteljes pánikroham tört rá, ha az önkéntesek megpróbálták rátenni. Olyan is előfordult, hogy ölben kellett visszavinni a rettegő kutyust, annyira megrémült.

037

“Sokat gondolkoztam, hogy mi lenne a legjobb módszer, és úgy döntöttem, hogy finoman, de csak kényszerítve lehet előrelépést elérni nála. Nemrég megvolt az első sétája a pusztán. Hosszú pórázon, a vizslánkkal együtt vittük ki. Nem állítom, hogy élete legszebb napja volt, és felhőtlenül nyargalászott a dombokon, de legalább egy idő után már magától jött velünk anélkül, hogy húzni kellett volna. Időnként szaglászott, füvet legelészett, ami határozottan jó jel, mert a félelmen kívül mással is foglalkozott. a séta végén pedig, bár oda nem jött, ha hívtam, de nem is próbált elmenekülni, hanem egyhelyben megvárt a póráz végén. És ma először megsimogattam, mint egy igazi kutyát! -:) szóval újra haladunk előre!”

036

“Manapság már mutat némi érdeklődést irántam, amikor bent vagyok náluk takarítani, vagy a saját kutyámmal játszani. Ugatva köröz körülöttem (nem agresszívan, inkább érdeklődően). Oda még nem jön, de megközelít. A kerítés mögött viszont határozottan őrzi a területét. A pórázon séta még mindig nagyon nehéz dolog, gyakoriak a kitörési kísérletei. Ha odamegyek hozzá pórázon és megsimogatom, azt elfogadja, de magától még mindig nem kéri. Megfogni csak úgy lehet, ha bemegy a házába, és ott rácsatoljuk a pórázt. Haladunk, bár nagyon lassan, de biztosan.”

038 040

“Hosszú hónapok szerető – és hozzáértő gondoskodása után Lulu megtette a következő nagy lépést, hogy újra bízzon másokban… egyszer még talán, az emberekben is. Lulut csak olyan hozzáértő, toleráns és megértő gazdinak tudjuk – várhatóan szeptembertől- örökbe adni, aki tudomásul veszi, hogy Lulu talán sohasem lesz egy ragaszkodó, odabújós, családi kutya. Valószínű, hogy neki, kertes házban egy békés sarok kell majd, ahol az Ő belső világát nyugalomban élheti, és talán idővel elfogadja az embereket is közvetlen környezetében.”

Forrás: Vigyél Haza Alapítvány Facebook




hirdetés

Ez is tetszhet

Tweet about this on TwitterGoogle+Pin on PinterestShare on Facebook

Hozzászólások

hozzászólás

ZooShop