Csont és bőr volt, mikor rátaláltak – Egy gyulai családnak köszönheti az életét Jason

Hírek  |   2016. április 14.  |     3748

Ha ma valaki Jasonre tekint, meg sem mondaná, hogy milyen szörnyű múltja volt. Talán a szeme csillogásából lehet következtetni rá, hogy nem volt egyszerű élete. Ma a gyulai Molnár család viseli gondját, akik szeretettel és gondoskodással varázsoltak belőle kezesbárányt, egy boldog, kiegyensúlyozott kutyát. A beol.hu készített interjút az örökbefogadókkal.

Tweet about this on TwitterGoogle+Pin on PinterestShare on Facebook

Jasont és társát gazdái magukra hagyták egy üres telken élelem, víz, vagy bármiféle ellátás nélkül. Az állatmentők az utolsó pillanatban találtak rájuk, két csontvázat találtak, de a szemükben minden emberi gonoszság ellenére ott csillogott a remény.

“Csak néztem a képeket, a kutya tekintetében benne volt minden. A múltja, a félelem, a remény, minden,” meséli Molnárné Daróczi Edina.

A feleség az Állatvédőrség Facebook-oldalán olvasta Jason szívszorító történetét és annyira megrendítették a látottak, hogy azonnal tudta: segíteniük kell, ennek a kutyának náluk van a helye.

098

“Jasonre még várnunk kellett. Pár hétig ideiglenes befogadójánál volt, aki próbálta kicsit összerakni a kutyust mind fizikailag, mind lelkileg. Többször kellett vele még állatorvoshoz menni, mert különböző vizsgálatok és kezelések vártak rá. Felvettük a kapcsolatot az ideiglenes befogadóval is, akitől részletes véleményt kértük róla. Hogyan viselkedik emberekkel, gyerekekkel, más kutyákkal? Érez-e rajta bármi féle agressziót, mennyire nehezen vagy könnyen kezelhető? Ezek ugye mind kulcsfontosságú kérdések, mert nem egy kölyökkutyáról volt szó, akit mi neveltünk fel, ismerjük a jellemét. Ilyenkor sajnos benne van a pakliban, hogy olyan a múltja, amit mi esetleg nem tudunk kezelni” – mondta el Edina.

Mikor Jason végre hozzájuk került, nem volt egyszerű menet a befogadás. A kutya a saját árnyékától is rettegett, sovány és erőtlen volt, hosszú út várt még rá a teljes gyógyulásig. Ahogy teltek a hetek, kezdett feloldódni és egyre jobban hagyta magához engedni azt a temérdek szeretetet, amivel új gazdái árasztották el.

“Azóta eltelt lassan egy év. Jason sokkal kevésbé fél, de még mindig vannak helyzetek, amikor látszik a szemében a rettegés, illetve maga alá vizel. Ilyen volt a szilveszteri petárdázós időszak, vagy amikor a szél becsapja valamelyik ajtót, vagy esetleg keményebben kell rájuk szólni, mert valami rosszaságot csináltak. Nem tudom, hogy ez valaha el fog-e múlni nála, szerintem nem – árulta el Edina. – Azt sem tudjuk pontosan, hogy mi is történt vele, de az biztos, hogy nem csak éheztették és magára hagyták. Viszont nála hálásabb kutyával még nem találkoztam.”

 

A teljes cikk ide kattintva olvasható.

Forrás: beol.hu




hirdetés

Ez is tetszhet

Tweet about this on TwitterGoogle+Pin on PinterestShare on Facebook

Hozzászólások

hozzászólás

ZooShop