Félelmetes csúcsragadozó volt az ötvenezer éve élt ausztrál erszényes oroszlán

0
250 megtekintés

Az állat több mint száz kilogrammot nyomhatott, éles karmai és erős állkapcsa volt, fogazata pedig alkalmassá tette, hogy áldozatai, az óriás kenguruk vagy az orrszarvúméretű növényevők, mint a diprodon, és akár az emberek húsát is szétmarcangolják. A tudósok megegyeztek abban, hogy az ősállat félelmetes lehetett, az azonban vitatott volt, hogy vajon tényleg tudott-e fára vagy sziklára mászni. Egyes kutatók úgy vélték, az állat anatómiai felépítése arra utal, hogy képes volt erre, mások azonban azt állították, túl nagy volt a súlya ahhoz, hogy képes legyen magasra felkapaszkodni.

A Flinders Egyetem paleontológusai egy nyugat-ausztráliai barlangban találtak választ a kérdésre, ahol az erszényes oroszlán csontjait és több ezernyi karomnyomát fedezték fel. A fiatal példányok a barlang kijáratát egy csaknem függőleges sziklafalon felmászva közelíthették meg, a karomnyomokból pedig két dolog is világos: ezek az állatok remekül másztak és kicsinyeiket barlangokban nevelték.

078

A kutatást vezető Gavin Prideaux professzor szerint az erszényes oroszlánok a sziklafalon át másztak ki, nem a hosszabb, kevésbé meredek utat használták a barlangból való a kijutáshoz. “Most már bizonyosan állíthatjuk, hogy tudtak mászni. És ha tényleg ilyen jól másztak a sötétben, a föld alatt, miért ne tudtak volna a fákra is fölkapaszkodni. Nagy veszélyt jelenthettek az Ausztráliába elsőként megérkező emberekre” – mondta.

A kutatók a Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmányban leírják, hogy a karomnyomokat a Margaret folyó mentén fekvő Tight Entrance barlangban találták meg. A kilencvenes évek közepén sikerült azonosítani a barlangban lévő csontmaradványokat, amelyek Prideaux professzor szerint már kihalt, 30-150 ezer évvel ezelőtt élt nagytestű emlősök csontjai voltak. A professzor 1996 és 2008 között több expedíciót vezetett a barlanghoz, hogy fosszíliákat gyűjtsön, a kutatómunka közben bukkant rá a karomnyomokra.

077

Prideaux és tanítványa, Samuel Arman, a tanulmány vezető szerzője eredetileg hét fajt – köztük az erszényes oroszlánt és a tasmán tigrist (erszényes farkast), valamint a tasmán ördögöt – is felvették a listájukra, amelyek a karomnyomokat hagyhatták. Arman professzor mai állatkertek és rezervátumok lakóinak harapás és karomnyomát is összegyűjtötte, hogy összehasonlítsa a barlangi maradványokkal.

A tesztek eredményeként a lista az erszényes oroszlánra és a tasmán ördögre szűkült le. Ekkor a barlangban talált több mint tízezer csontot kezdték vizsgálni harapás és karomnyomok után kutatva, és ezzel kizárták a tasmán ördögöt is. Armannak a csontmaradványok nyomán sikerült modelleznie az erszényes oroszlán mancsát, és a modell karmolása jól egybevágott a barlang falán talált karomnyomokkal. Mint Prideaux elmondta: az erszényes oroszlánok 46 ezer éve haltak ki, de korábban az egész kontinensen előfordultak, tehát valószínűleg más barlangokban is meg lehetne találni a karomnyomaikat.

079

Judith Field, a kihalt nagytestű emlősök szakértője, a New South Wales Egyetem tudósa egyetértett abban, hogy tényleg az erszényes oroszlán karomnyomait fedezték fel a tanulmány szerzői. Dicsérte a kutatásban használt módszereket és elismerte, hogy a tudósok nagy felfedezést tettek, ugyanakkor rámutatott, hogy a tanulmány több megállapítása spekuláción alapul, az erszényes oroszlánok viselkedését, életmódját empirikus adatokkal is alá kell támasztani, amihez további kutatásra van szükség.

Forrás: MTI
Leadfotó: phys.org
Fotók: bbc.com