Építkezés hód módra – videó

0
2,355 megtekintés
A hód építő tevékenysége során tudatosan alakítja környezetét. A legegyszerűbb folyamat a csatornák ásása, amelyben az egész család részt vesz. Erre akkor van szükség, ha a hódok a parttól távolabb bukkannak táplálékforrásra, amelyet csak biztonságos megközelítési és szállítási útvonal kialakítása után tudnak kiaknázni.

A csatornákon keresztül az állatok észrevétlenül mozoghatnak a táplálkozó terület és a lakóhely között. Az eurázsiai hódok nagy része partoldalba vájt üregekben lakik, ritkán épít várat. Amennyiben a partoldal lejtése túl kicsi, vagy egy áradás folyamán a vízszint megemelkedik és magas part híján az állat a felszínre kényszerül, faágakból és gallyakból várat épít. Ősszel a vár réseit sárral tapasztja be a jobb szigetelés és biztosabb védelem érdekében.

Zord klímájú élőhelyeken egyidejűleg élelemraktárt is létesít lakóürege bejáratánál (vagy az üregrendszer egy belső csarnokában) az összegyűjtött friss hajtásokból és nagyobb faágakból. Így a fagy beálltával — amikor már nem képes a jeget feltörni és elhagyni kotorékát — nem marad táplálék nélkül. A család együtt tölti a telet a kotorékban, táplálékukat a télire elraktározott élelemforrásból biztosítják.

A hódok akkor építenek gátat, ha a rendelkezésre álló vízfolyás mélysége és szélessége nem elegendő a tartós megtelepedéshez. Ennek megfelelően többnyire változó vízállású, sekély és keskeny folyóvizeken emelnek gátat. Fából épült torlaszaik segítségével stabilizálják a vízszintet, és megfelelő vízmélységet alakítanak ki ahhoz, hogy váruk bejárata és téli élelemraktáruk víz alá kerüljön.

Lengyelországban többször vizsgálták a hódgátakat: előfordult, hogy egy territóriumon belül 24 gátat is feljegyzetek. A gátak hosszúsága 1,5 és 60 m, magassága pedig 0,2 és 1,5 m között változott.

A hód éjjel aktív. Növényi eredetű táplálékát a vízpartot szegélyező 10-20 méteres sávon belül szerzi be, távolabbra ritkán merészkedik. Mivel a kidöntött fásszárú növényzetnek csak a kérgét, fiatal hajtásait és leveleit fogyasztják el, nagy mennyiségű lekérgezett fát hagynak maguk után. Ezek egy részét később vár- vagy gátépítéshez felhasználják. A hód fás növényzetre gyakorolt potenciális hatása jóval nagyobb, mint bármely más európai növényevő emlősfajé (Johnston & Naiman 1990). Ez elsősorban a földfelszín feletti biomassza csökkentésében nyilvánul meg, de a növénytársulások faji összetételét is módosíthatják.

Kicsit hosszabb verzió: