Elkezdődött a kecskeméti nő büntetőpere, aki kizárt egy kutyát az erkélyre

0
8,581 megtekintés

Visszafordíthatatlan következménye lett a fiatal kecskeméti nő tettének, aki nyáron, kánikulában, étlen, szomjan, árnyék nélkül, napokra kizárta barátnője kutyáját az erkélyére. A kutyus nagy kínok közepette sajnos elpusztult.

Képünk illusztráció

2015. július 7-én egy idős kecskeméti hölgy hívta az Állatvédelmi Őrszolgálatot, hogy a szomszéd erkélyén napok óta szenved egy kutya a hőségtől. Az ebrendész azonnal kiment a helyszínre, a Március 15. utcai társasházhoz, de ekkor már késő volt: az amerikai staffordshire terrier már nem élt. A boncolás megállapította, hogy a nagy melegben kiszáradt.
Az ügyben nyomozás indult, miután felvetődött az állatkínzás gyanúja. Végül a lakás egyik albérlője, egy most 20 – az eset idején 18 – éves nő ellen emelt vádat az ügyészség, különös szenvedést okozva elkövetett állatkínzás bűntette miatt. P. Mariannával szemben a vádhatóság  felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására tett indítványt.

A fiatal nő büntetőpere szerdán kezdődött a Kecskeméti Járásbíróságon, ahol további részletek derültek ki az ügyről. Dr. Dóka István ügyész a vádismertetéskor elmondta: P. Mariann reggel csukta ki a betonerkélyre élettársa szuka staffordshire terrierjét – barátja tudta és beleegyezése nélkül –, majd ivóvíz és árnyék biztosítása nélkül, a 35 °C fokos hőségben magára hagyta és elment otthonról. Az ebnek nem volt lehetősége visszamenni a lakásba. A vádhatóság képviselője hozzátette: a nő a végzetes esetet megelőzően is több alkalommal hagyta az erkélyen egész napra a kutyát.

P. Mariann meghallgatása elején kijelentette dr. Vétek János bíró előtt: nem ismeri el büntetőjogi felelősségét. Vallomásában arról beszélt, hogy a Lana nevű staffordshire régebben barátja szüleinél volt, de megbetegedett – sebes volt a háta, kihullott a szőre –, megsajnálta, ezért magukhoz vették. Csakhogy sem élettársa, sem ő nem vitte el állatorvoshoz az ebet, P. Mariann pedig nem szerette, ha a nagytestű kutya egy légtérben van az ő kistermetű ebével; félt attól, hogy az ő kedvence elkapja a betegséget. Ezért ha máskor egyedül hagyták a lakásban a két állatot, a staffordshire-t valóban kitették az erkélyre, bár P. Mariann szerint csak negyedórákról volt szó.

Viszont azon a két évvel ezelőtti meleg nyári napon sokkal hosszabb időt töltött Lana a tűző napon. A vádlott Szabadszállásra ment, a lakásba eredeti tervei szerint is csak délután tért volna vissza, de azzal számolt, hogy barátja nála korábban hazaér a munkából (más kérdés, hogy még üzenetet sem küldött neki, hogy siessen, mert ő nincs otthon). Ebből az következik, hogy úgy volt vele: az árnyék nélküli katlanban, fél liter vízzel Lana majd csak kibírja négy órán keresztül. Ám a szűk helyen, az üvegfal mögött az átlagosnál is forróbb lehetett a levegő, hiszen a nap gyakorlatilag egész délelőtt és kora délután besütött ide. Ráadásul a nyomozás során az is kiderült, hogy P. Mariann az erkélyen hagyott egy felmosóvödröt, benne hipós vízzel, amelyből a szomjas kutya ivott is, mert a helyszínre érkező ebrendész habos hányást is látott a kövön, a rengeteg megszáradt kutyaürülék mellett. A vádlott enni csak reggel adott Lanának, viszont pokróc volt a kutya alatt (ezt az ebrendész cáfolta) – ez is elhangzott a tárgyaláson. P Mariann többször hangsúlyozta: úgy érzi, amennyire tudott, megfelelően gondoskodott a kutyáról (a nő párja egyébként az eset után elköltözött a lakásból, azaz Lana halála a párkapcsolat végét is jelentette).

A tanúként beidézett ebrendész ugyanakkor úgy emlékezett, hogy Lana szép volt, jól tápláltnak tűnt, egyáltalán nem látszott betegnek. A 30 éve kutyákkal foglalkozó férfi a haláltusa nyomai mellett az erkélyen vért is látott, így rögtön arra gondolt, hogy az eb vérzett, és hogy talán emiatt csukhatták ki. Szanaszét volt dobálva minden, egy szék feldőlt, valószínűleg erre felkapaszkodva akart a staffordshire beugrani a nyitott ablakon, de nem sikerült neki. Az ebrendész úgy vélte, az asztal és az üvegfal által vetett csekély árnyék semmi védelmet nem jelentett az állatnak.

A végén már csak sírt a kutya

A bíróságnak kell megpróbálnia tisztázni azt is, hogy a kutya valójában mennyi ideig volt kizárva az erkélyre. Mert az állatvédelmi őszolgálatot értesítő szomszéd a tanúvallomások szerint azt mondta, hogy a kutya több napja szenvedett a hőségtől.

Forrás: baon.hu