Az elemzés szerint nem kivadult kutyáról van szó az ausztrál csúcsragadozó esetében.
Az ausztrál La Trobe Egyetem kutatói vezették azt a nemzetközi csoportot, amelynek sikerült a dingók genomját feltárni, s ezzel egy hosszú ideje tartó vita végére pontot tenni. Egyes elképzelések szerint a dingó nem más, mint kivadult kutya, és ennek megfelelően az ökoszisztémában betöltött szerepét is másképp ítélik meg.
A Science Advances folyóiratban közzé tett tanulmány szerint a vadon született, tiszta vérű dingók genetikailag átmenetet képeznek a háziasított kutyafajták és a farkas között. Bill Ballard professzor, a kutatás rangidős szerzője szerint ez létfontosságú információ a faj egészségének, és az ökoszisztémában betöltött helyének megőrzése miatt. A dingó genomját a szakemberek a grönlandi farkas és számos kutyafajta genomjával hasonlították össze
„Sokkal tisztább képet kapunk arról is, hogy miként alakult ki a dingó, ez pedig tudományos szempontból rendkívül érdekes, ám emellett új megfigyelési módszerek lehetőségét is megnyitja, amelyekkel az egészségi állapotukat, és magukat az állatokat is meg tudjuk őrizni” – mondta el a professzor.
FORRÁS: UNSW / BARRY EGGLETON
A szakember szerint a dingó és a kutya közti fő különbséget egy hasnyálmirigy eredetű enzim, az amiláz termelését meghatározó gén másolatainak száma jelenti. „A tisztavérű dingónak csak egyetlen egy van ebből a génből, míg a kutyáknak több is akad. Ez pedig meghatározó a bélmikrobiom és az étrend szempontjából is” – tette hozzá a professzor. Ez azt jelenti, hogy a dingók emiatt biológiailag sokkal kevésbé alkalmasak arra, hogy az ember által tartott állatokat, pl. birkákat egyenek meg. „Ha helyesek az eredményeink, akkor az, amit a farmerek állítanak a dingók haszonállatok elleni támadásairól, nem dingókhoz, hanem valóban kivadult, kóbor kutyákhoz köthető.”
A génvizsgálatot, néhány éve egy sivatag közepén talált, az anyja által elhagyott dingókölyöknek köszönhetően végezhették el. A tiszta vérű dingók ritkák, és a Sandy Maliki nevet kapott állat szerencséjének köszönhetően a biztos éhhalál helyett ma is vígan él, és a génjeinek köszönhetően fajtársai megmentéséért is sokat tett. Az öt éven át tartó kutatásban hat ország tíz intézménye vett részt.
NG24.hu
Kiemelt kép: Pixabay
