Egy állatmentő szívszorító vallomása munkájáról és az állatkínzásról

0
142 megtekintés

“Rengetegszer kérdezik, hogy bírom lelkileg ezt a munkát? Általában azt a választ szoktam adni, hogy szerencsére kevés a kudarc és kevés az olyan aktív állatkínzás, ahol nem a nemtörődömség, vagy a butaság, hanem a gonoszság és a tényleges kínzás okozta “öröm” van a háttérben.

Sajnos az utóbbi napokban kiderült, hogy ez rohamosan változik. Egyre több a hozzánk eljutó borzalmas eset és nyilván az amit mi látunk csak a töredéke annak, amit a védtelen állatok elszenvednek. Milyen aberráció és elfolytott agresszió van abban a lényben, aki közvetlen közelről fejbe lő íjjal egy kutyát, vagy levágja a fejét, vagy élő kiskutyák hasát vágja fel? Milyen beteg “ember” az, akinek ez örömet okoz? Ugyan azt mi fogja visszatartani, hogy “tovább lépjen” és egy gyerekkel tegye ugyan ezt? Jaaa….hogy akkor majd teszünk valamit?!?

Kedvenc bírálatom, amit kapok, az, hogy miért nem gyerekekkel foglalkozom? Gyerekekkel és idősekkel és védtelen nőkkel is foglalkozom, akik a következő áldozataik ezeknek a társadalmunkból kiirtandó lényeknek. De miért kell ezt megvárni? Miért nem figyelünk jobban egymásra, a jelekre? Vagy miért nem lép keményen az igazságszolgáltatás azokban az esetekben, amikor látszik, hogy nem lesz megállás?

Társadalmi összefogás kell! Azok is meg kell értsék, hogy miért üldözendő az állatkínzó, akik nem szeretik az állatokat, vagy közömbösek irántuk! Ha rájönnek, hogy a “koszos korcs” után a gyerekeik lehetnek a következő áldozatok, talán történik valami.

Dr Csányi Vilmos etológus professzor egyetlen, pszichológiai kutatásokon alapuló mondatát ajánlanám a kétkedők figyelmébe: “Aki kutyát kínoz, emberre készül”. Szerintem ez mindent elmond arról, miért fontos az egész társadalom számára az állatvédelem. Én azon leszek, hogy ezt mindenki megértse!”

Ha számodra is fontos az állatok védelme, akkor dobj egy lájkot, és oszd meg a barátaiddal is!

Forrás: Tornóczky Anita Állatvédőrség Facebook
Fotó: pawmanefin.com