Eddig soha nem látott felvételt tett közzé az erszényes farkasról az ausztrál Nemzeti Film- és Hangarchívum – szúrta ki az Origo.
Az erszényesfarkas vagy másik nevén tasmán tigris (Thylacinus cynocephalus) Ausztrália legnagyobb termetű őshonos ragadozója volt. Az ausztrál kontinensről való eltűnésüket az ember által behurcolt elvadult kutyák, a dingók okozták. Mivel azonos erőforrásokért küzdöttek, a két faj versenytársa volt egymásnak, a vetélkedésből pedig végül a dingók kerültek ki győztesen.
Utolsó menedékük Tasmania szigete lett, az ember viszont ide is betette a lábát, nem meglepő módon, ez lett a veszte az erszényesfarkasnak. A gazdálkodók birkákat kezdtek el tenyészteni, amik könnyű prédát jelentettek a tasmán tigrisnek. Érthető módon ez meg az állattartóknak nem tetszett. Az általuk felbérelt vadászok szinte teljesen kiirtották az erszényes ragadozót a szigetről. Az életben maradt példányokat befogták és állatkertekbe hurcolták.
Azt viszont senki se gondolta, de az erszényesfarkasok fogságban nem szaporodnak. Ezzel meg is pecsételődött a sorsuk mindörökre.
Az utolsó ismert vadon élő példányt 1930-ban lőtték ki, az utolsó fogságban tartott egyed, Benjamin pedig 1936. szeptember 7-én múlt ki a hobarti állatkertben.
A most előkerült, 1935-ös felvételen is Benjamin látható:
A tasmán tigrisek történetének csúcsa, mondhatni a hab a tortán, hogy pont az utolsó tasmán tigris kimúlásakor nyilvánították a fajt védetté.
Egyébként, ekkor – mikor máskor – hirtelen megnőtt az érdeklődés irántuk: több expedíciót is szerveztek felkutatásukra Tasmánia minden eldugott erdős-hegyes vidékét átkutatták, de nem jártak sikerrel. Időnként felröppent a hír, hogy egyesek látni véltek egy-egy példányt, illetve vélhetően tőlük származó lábnyomokat, szőrszálakat találtak. Létezésük egyértelmű bizonyítékát azonban máig sem sikerült fellelni, annak ellenére, hogy hatalmas összegeket ajánlottak fel a célra. 1986-ban hivatalosan is kihaltnak nyilvánították.
„Az ember eleget tud ahhoz, hogy elpusztítson egy fajt, de még nem jött rá, hogyan lehetne újrateremteni, amit elpusztított”.
– Gerald Durell
