Dr. Mikesy Levente, az ország egyetlen siket állatorvosa

0
193 megtekintés

„Ugyanúgy hallottam, mint bárki más féléves koromig. Édesanyám emlékei között még mindig élénken él az a nap, amikor kint játszottam a kertben, ő szólongatott, de én már nem válaszoltam. Azóta is csak hallásmaradvánnyal hallok, ami azt jelenti, hogy hallókészülék nélkül nem hallok semmit.”

Levi gyermekkorában gyűlölte a hallókészüléket és már kicsi gyerekként eldöntötte, hogy állatokat akar gyógyítani. Bár szülei mindenben támogatták, reménykedtek benne, hogy a megvalósíthatatlannak tűnő álom az évek múlásával eltűnik majd. Persze ez nem így történt.

„Úgy gondolták, hogy belőlem állatorvos soha nem lehet. De nem adtam fel. Felvettek az egyetemre. Egy idő után viszont én kezdtem úgy érezni, hogy a gyakorlatnál biztosan ki fogok esni. Hogy fogok megcsinálni egy rutin vizsgálatot? Rengeteget keresgéltem, mire nagy nehezen találtam külföldön egy olyan sztetoszkópot, amit hallókészülékhez lehet csatlakoztatni. Egyszer azzal ébresztettem a vicc kedvéért a családot, hogy a készüléket a szívemhez tettem, rákötöttem a hifire és teljes hangerőre állítottam. Beleremegett a ház!”

Hatalmas erőfeszítéssel és munkával végül befejezte az egyetemet, de a munkakeresés még nagyobb kihívásnak bizonyult. Végül az Illatos úti gyepmesteri telepen helyezkedett el, ahol szembesült azzal, mennyi menhelyi állat várja a segítséget, a gondoskodást és egy családot, amely végre örökbe fogadja.

„Nem tudok nem odanézni. Nekem valahogy muszáj azzal foglalkoznom, hogy ott vannak. Nem tudok úgy csinálni, mintha nem látnám őket. Megpróbáltam egy időben. Megpróbáltam úgy hozzáállni, ahogy a főnököm elvárta tőlem. Igyekeztem csak arra koncentrálni, hogy szakmailag minden rendben legyen. De nem tudtam csak az állatorvosi munkával foglalkozni.”

063

Levi blogot indított, Élet az Illatoson címmel. Az ott élő állatok sorsáról számolt be, fotókat készített, hogy minél több emberhez eljusson: ezeknek a menhelyi állatoknak szükségük van a segítségre. Egy idő után elérte, hogy a telepen ne altassanak el több egészséges állatot helyhiány miatt, képei pedig a BBC weboldalán is megjelentek. Nagy álma, hogy saját rendelőt nyisson azonban még megvalósításra várt.

„Nagyon szeretek árva, elhagyatott állatokon segíteni, az állatvédők munkáját támogatni a saját tapasztalatom által. Szépen lassan belesodródtam egy olyan társaságba, ahol összefognak az állatok segítése érdekében. Itt vagyunk az erdőnél, már csak pár méter választ el bennünket a teleptől. Az a baj, hogy már harmadszor vagyok itt, de soha nem lehet előre tudni, hogy meg tudják-e fogni a cicákat. Bár előre megbeszéljük, de félig kóbor állatok, sokszor megérzik, ha valami készül ellenük. Másrészt a hajléktalanoknál nem mindig lehet tudni előre, megjegyzik-e, hogy érkezünk. Az alkoholos állapot is számít ilyenkor.”

A fiú gyakran jár ki a hajléktalanokhoz, hogy az általuk befogadott kóbor állatokat megvizsgálja. Ilyenkor az autója válik a rendelőjévé, ám néha nehéz dolga van az állatok befogásával.

„Egészen ijesztő volt ezzel szembesülni, de észrevettem, hogy a hallásom hiánya miatt más érzékeim kezdtek el felerősödni. Például a tapintásom – sok vizsgálatot tapintással végzek.”

Rendelőjét csak nemrég nyitotta, de már most is előfordul, hogy az emberek kígyózó sorokban várják, hogy sorra kerüljenek segítségre szoruló állataikkal.

A teljes interjút ide kattintva olvashatod el.

Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu