Állatkerti beszámoló 1. – A Gyöngyösi Állatkertben jártunk

0
1,295 megtekintés

Péntek este úgy tűnt, hogy szombaton jó idő lesz és mivel a gyerekek eléggé fel voltak pörögve, ezért gondoltuk egy kiadós alvás után nem lesz probléma, ha egy időre feledtetjük velük a hétvégi házi feladatot. Az állatkerteket mindannyian nagyon szeretjük, régen jártunk Gyöngyösön, ezért ezt az úticélt választottuk.

Budapestről nagyjából 55 perc alatt odaértünk a Waze segítségével. Bár az M3-ason a szokásos szombati forgalom volt, így sem volt vészes. Ráadásul az autópálya sivárságát elhagyva igazán szép ahogy a Mátra a szemünk elé tárul.

A Gyöngyösi Állatkert (ami egyébként magántulajdonban van) a főút mellett helyezkedik el. Van vagy három parkoló a közvetlen közelében, így gondolom szinte mindig akad hely, még szombat 10:00 óra körül is, nekünk szerencsénk volt, a bejárat előtt álltunk. A Büfében lehet megváltani a jegyet, ami négyünknek (2 felnőtt -2 gyerek (9-10) összesen 4 600 Ft volt. Az elmaradhatatlan Zoo csemege további 250 Ft / zacskó. De ezt nem érdemes kihagyni, hiszen igazán nagy élmény kézből etetni egy szarvast…

 

Az állatkert szép, tiszta, gondozott. Az állatok nem tűntek depressziósnak (mielőtt nekem támadtok, tudom, hogy van jobb hely az állatoknak, mint a ketrec, de például Csámpi, a róka tipikus jó válasz a “Miért is jó az állatkert?” kérdésre – akit érdekel a sztori, menjen, nézze meg), mindenkinek megvolt a maga helye.

A kiegészítő helyiségek (értsd. mosdó + büfé) is tiszták, rendezettek, szépen karbantartottak. Van egy szép játszótér is, ahol nehezen sikerült olyan képet csinálnom ahol nem tomboltak éppen a gyerekek, kb 8-10 lurkó mindig volt a különböző játékoknál.

Az állatkertben 2,5-3 órát töltöttünk el (nálunk nem érdekelte a gyerekeket a játszótér), ebbe belefért az információs táblák elolvasása, kecskék, őzek, szarvasok megetetése és a kedvencek utólagos visszanézése a kis túra végén.

 

Én kecske-függő vagyok, szerintem kevés viccesebb állat van, mint a törpekecske, de persze tigrist látni mindig fenséges élmény. A gyerekeket lenyűgözték az oroszlánok is, bár – ahogy általában – csak feküdtek az árnyékban, nekünk háttal. Szerették a nyuszikat – akik néha csak úgy hömpölyögtek utánuk (illetve a Zoo csemege után) és persze a tigriseken ők is jókat szórakoztak – hogy miért? Pár nap múlva felteszem a filmet is. Feleségem pedig frászt kapott a hüllőktől, de a tevéket szerette.

Én abszolúte ajánlom ezt a programot. (Ha időbe belefér, érdemes utána megnézni a Sástót (Sástavat?), ahol – aki bátor – felmehet az 53 méter magas kilátóra és ehet egy jót az étteremben (aminek nem tudom mi volt a neve, de a bejárattól jobbra helyezkedett el), ezt követően pedig természetesen felmentünk a Kékesre. Nyilván kihagyhatatlan egy mátrai kirándulásnál.

 

Ha tetszett a beszámoló, dobj egy Like-ot és tudjuk, hogy szeretnél még Állatkerti beszámolót olvasni.