Állati sztori: Macskaként éli mindennapjait Sophie, a maláj erdei bagoly

0
386 megtekintés
Annamária három cicával élt, mikor egy kisállatbörzén beleszeretett egy kis bagolyba. Nem tervezte, de mégis úgy alakult, hogy befogadja a kis tollast, akit Sophie-nak nevezett el. A Borsod megyei nő Facebook-oldalt is készített kedvenceinek, ahol naponta beszámol arról, hogyan él együtt öt Maine Coon és egy magát macskának képzelő maláj erdei bagoly.

A furcsa kis csapat gazdája Breznai Annamária, a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karának állandó oktatója egész életében rajongott a cicákért, és az egzotikus állatokért is. Kezdetben sorsukra maradt, árva cicákat mentett, macskakiállításokra járt, ahol egy életre kötődés alakult ki közte, és a Maine Coon cicák között. Az nlcafe.hu készített interjút az állatbarát hölggyel.

“Belenéztem az egyik macska szemébe, és tudtam, hogy elvesztem.”

039

Három nap múlva Annamária már büszke Maine Coon-gazdi volt, az első cicát pedig kevés idő elteltével még négy követte, de valami hiányzott, vágyott egy egzotikus állatra is, eredetileg egy pávát szeretett volna. Ezért is ment el a monori kisállatbörzére, ahonnan végül maláj erdei bagolyfiókával tért haza. A kicsi ekkor még csak másfél hetes volt.

032 033

Persze először rendkívül aggódott, hogyan jön majd ki az öt cica az új tollas lakóval, szerencsére minden úgy alakult, akár a mesében. Sophie a cicák teljes jogú társává vált, a hat bajkeverő elválaszthatatlan egymástól. Együtt esznek és pihennek, a közös játék pedig elengedhetetlen része a napnak.

“Azt gondolja, hogy ő is macska, vagy hogy a macskák igazából ügyetlen, szárny nélküli baglyok. Akárhogy is, az teljesen egyértelmű, hogy azonosságot érez velük, és mivel ez nem akadályozza őt a mindennapokban, sőt boldog így, meghagyjuk ebben a tudatban.”

037 038

És hogy miben nyilvánulnak meg macskákra jellemző tulajdonságai? Nagyon szereti gazdáját és elvárja, hogy simogassák, ölelgessék, előszeretettel lopkod el különböző tárgyakat. Hogy ne unatkozzon, Annamária a háza teraszából egy 50 négyzetméteres röpdét alakított ki, ahol kedvére szárnyalhat.

“Az még a jobbik eset, ha furcsának tartanak. A legtöbben azért, mert nem értik meg, miért nem foglalkozok az átlagos dolgokkal, amivel mindenki más. De ugye hogy is érthetnék meg… A szemükben ezek csak állatok, elképzelni se tudják azt a határtalan szeretetet, amit már a puszta jelenlétükkel adni képesek.

034

Emlékszem, egyik nap rettenetes napom volt; csak arra vágytam, hogy hazaérjek és ledőljek az ágyamba. Sophie először csak a lábamhoz kucorodott oda, rá a takaróra, aztán néhány perccel később, a legnagyobb meglepetésemre, rám feküdt. Úgy volt, ahogy mondom: letette a kis fejecskéjét és elaludt. Sosem gondoltam, hogy a madarak ennyire tudnak ragaszkodni. Pedig nagyon is tudnak, és a világ legszerencsésebb embere vagyok, hogy napról napra meg is tapasztalhatom.”

A teljes interjút ide kattintva olvashatod el.
A kis csapat mindennapjait a Chats de Sophie Facebook-oldalon követheted nyomon!

Forrás: nlcafe.hu