A szivárványhíd túloldalára költözött Magyarország legidősebb kutyusa

0
3,088 megtekintés

Buksi a sárréti Pegazus lovardában élt, és 27 évével Magyarország feltehetőleg legidősebb kutyája volt. A lovarda hétfőn közölte Facebook-oldalán, hogy az idős állat augusztus 26-án „eltávozott az örök vadászmezőkre”, a szomorú hír alatt pedig sokan idézték fel azokat a kedves élményeiket rövid hozzászólásaikban és közös fotókkal, amelyeket Buksinak köszönhettek.

Aki gyakran jár lovardába, bizonyára már felfigyelt arra, hogy az ott élő kutyák azok legérdekesebb személyiségei közé tartoznak, hiszen nemcsak az érkezőket köszöntik lankadatlan lelkesedéssel nap mint nap, de „ők” azok, akik barátságos jellemükkel gyakran bátorítják azokat a gyerekeket is, akik először készülnek lóra ülni, és még szoronganak kissé a hatalmas állatok láttán. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy ezeket a kutyákat többnyire különösen is szeretik a lovardák látogatói – és az eb haláláról szóló gyászhírhez fűzött hozzászólásokat látva nem volt ez másként a 27 éves Buksi esetében sem.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a Buksi a világ legöregebb kutyája 2017. augusztus 26-án este eltávozott az örök vadászmezőkre. Jó vadászatot Buksi, emléked örökké megőrizzük! – osztotta meg a szomorú hírt a sárréti Pegazus lovarda augusztus 28-án, hétfőn.

Később egy kommentre válaszolva elmondták azt is, hogy a nagy meleget már nehezen viselte az idős, husky-keverék kutya, és a szíve nagyon legyengült. Korábban felvetődött, hogy Buksi akár a világ legöregebb kutyája is lehetett, viszont a papírjai elkeveredtek.

„Még szegény megboldogult édesapám kutyája volt. Ő egy falubelitől kapta ’92 körül, akkor két-három éves lehetett. A papírjai nincsenek meg, így biztosat nem tudunk, de többen tanúsítják, hogy Buksi már negyedszázada velünk él” – mesélte a Borsnak még tavaly a kutya gazdája.

Lövei Sándor az alábbi sorokkal emlékezett az idős kutyára:

„Néhány éve készítettem egy rövid interjút Csányi Vilmos etológussal. Leginkább az érdekelt, hogy a kutya és ember közötti kapcsolat miként változott az elmúlt századokban. A beszélgetés végére viszont arra jöttem rá, persze ez a következtetés szubjektív, hogy a legfontosabb tényező gazda és kutya között a szeretet, s talán ez egy kutyánál is a hosszú élet titka. Mint kutya tartó nem érdekelnek az etológia tudományos eredményei, nem azért tartok kutyát hogy megvizsgáljam, hanem mert társra találhatok benne. Mióta ember van a földön kutya is van mellette, s amikor a kutya elhagyja az embert, az emberben még nagyobb lesz az űr, amit soha nem lehet már teljesen kipótolni abban az életben. A ‘Sárréti Pegazus Lovarda’ Buksija aki végig kísérte több generáció életét néhány napja 27 évesen meghalt. Ott hagyta gazdájának, Kádárné Icának azt a hatalmas űrt, amit most lehetetlen kitölteni bármivel is. Talán nem Buksi volt a világon a legöregebb kutya, de az országban Buksi volt a legöregebb. A szeretet legöregebb szívlakója Kádárné Icának Buksi volt. Nagyon sokan gyászolják Buksit, aki rengeteg gyereket és felnőttet szeretet önzetlenül, mindenkit aki a lovardába betért. Most sokan kérdezik hol van Buksi, hisz hatalmas udvar maradt utána üresen, és minden gyerek őt keresi először. Már csak beszélni lehet Buksiról, és emlékezni rá, aki ismerte, az most az interneten adja hírül a halálát. Persze lehetett tudni, a 27 éves Buksi már nem sokáig lehet a ‘Sárréti Lovarda’ kedves lakója, Buksi életkorában minden nap ajándék volt, neki is, és a szeretteinek is. A szeretet adott neki hosszú,nagyon hosszú életet, s a hosszú élet ajándékai most elfogytak. Csak ez a nagy űr maradt Buksi után rengeteg emberben, amit nem tud betölteni egy másik kutya sem. Buksinak fönnmarad a neve, följegyezte életét a tudomány is, de főleg följegyezte rengeteg gyerek, és felnőtt a lelkében. Buksinak most már hűvös sárréti föld az ágya, betakarja a gyep, a ‘Sárréti Pegazus Lovarda’ nagy mezője. De a szívekben ott él a szeretet legöregebb kutyájaként örökre”.