A munkáját is feladta Ilona, hogy életét az állatok megmentésének szentelje

0
6,813 megtekintés
Pusztai Ilona több mint 15 éve dolgozik az orosházi Szikhát Kutyamenhely lakóiért, könyvelői állását adta fel azért, hogy a nehéz sorsú ebekkel foglalkozhasson. Az oroscafe.hu készített interjút a rendkívüli hölggyel.

Ilona munkája, hivatása és életcélja az, hogy a beteg, kidobott, magára maradt és kóbor állatokon segítsen. Története 2001-ben kezdődött, mikor önkéntesként dolgozott a menhelyen.

Munka után egyből a kutyamenhely felé vettem az irányt, hogy segítsek a bajba jutott kutyusokon. Mérlegképes könyvelőként dolgoztam még akkoriban, de nem tudtam a munkámra koncentrálni, hiszen azt vettem észre, hogy csak a kutyákon és a menhely problémáin jár az agyam egész nap. Rájöttem, hogy az önkénteskedést és az eredeti munkám egyszerre nem bírom csinálni, így 2010-ben, amikor lehetőségem volt rá, a menhelyet választottam

– meséli Ilona.

059

A menhelyen 200 kutya fér el, folyamatosan teltház van. A kutyusok kettesével, hármasával vannak elhelyezve, 30 és 40 négyzetméteres kennelben.

Egy összeszokott bandába sose tudunk új kutyát betenni, hiszen az nagyon időigényes és komoly feladat. Az utóbbi években megszigorítottuk az örökbe adást, nagy örömömre. Próbáljuk kiszűrni a rossz gazdát, mert nem az a lényeg, hogy túladjunk egy kutyán, hanem hogy jó tulajdonoshoz kerüljenek az állatok. Erre azért van szükség, hogy a kutyus soha többet ne kerülhessen ilyen helyzetbe és egy igazi családtag váljon belőle.

Minden kutya története szívbemarkoló, Ilona mégis kiemelt egy esetet, amit nehéz elfelejteni.

A legkiemelkedőbb sikersztori talán a “Város Macija” lehet, akit pár évvel ezelőtt mentettünk meg. Egy hatalmas testű kaukázusi juhász medveölő keverékről van szó. A kutyus 3 hónapos korától kint élt az utcán, nem bírtuk befogni, viszont akkor még ez nem is a mi feladatunk lett volna. Hol itt, hol ott felbukkant, de mindig elmenekült vagy eltűnt, mielőtt kiértünk volna. Mindenki etette, volt, hogy a Posta előtt látták, volt hogy a Kossuth utcán, de senki se lelte nyomát, akinek kellett volna. Egyszer a temetőben találkoztunk vele, ahol hiába kábítottuk el, úgy is sikerült megszöknie előlünk. Körülbelül másfél éves volt, mikor sikerült befogni, segítségünkre volt a rendőrség, átjöttek a békéscsabai állatvédők. Az ő megmentése hatalmas sikerélmény volt. Később Németországba került, ahol boldog élete van. Ettől pedig én is boldog vagyok.

Az interjú teljes egészében ide kattintva olvasható el.

Forrás: oroscafe.hu
Fotók: Orosházi Állatvédők – Szikhát Kutyamenhely